126 éve született a nyilasok által kivégzett magyar futball-legenda
126 ÉVE SZÜLETETT A NYILASOK ÁLTAL KIVÉGZETT FUTBALL-LEGENDA, KERTÉSZ GÉZA, AKI SOKAK ÉLETÉT MENTETTE MEG – A SAJÁTJA ÁRÁN
126 esztendővel ezelőtt, 1894. november 21-én született Kertész Géza, aki a BTC és a Ferencváros kiváló játékosa, majd több olasz csapat, köztük a Catania, az Atalanta, a Lazio és a Roma, illetve idehaza az Újpest edzője volt, és akit hősi tettei miatt Olaszországban a mai napig a labdarúgás magyar Schindlerének neveznek.
A második világháborúban a honi fociklubok is súlyosan megszenvedték az úgynevezett futball árjásítást.
A politika csaknem minden zsidó származású sportoló és szakember életét tönkretette.
A többségük nem menekülhetett a nácik karmaiból, és soha többet nem térhetett vissza a családjához és szeretett sportágához.
Két legendás szakember, a Ferencvárosnál, az Újpestnél, sőt az Internél is dolgozó Tóth Potya István (ő játékosként és edzőként összesen öt bajnokságot nyert az FTC-vel, sőt a kispadon az Újpesttel is), illetve a két évtizeden keresztül Olaszországban tevékenykedő, és ott számtalan újítást (pl. edzőtábor, bemelegítés, edzésnapló bevezetése) meghonosító Kertész Géza szívből gyűlölte a fasizmust, és amint Magyarországra is begyűrűzött a háború, ellenállási csoportokat szerveztek.
Ezek közül a "Dallam" fedőnevű alakulat volt a legismertebb, amelynek vezetőiként sokakat mentettek meg a koncentrációs táborok kínszenvedéseitől, azaz a biztos haláltól.
Miután Kertész kiválóan beszélt németül, kihasználta a lehetőséget, és német egyenruhába bújva rendszeresen bebocsátást nyert a pesti gettóba, ahonnan sok honfitársát menekítette ki majd bújtatta el sikerrel.
A két szakember emellett fontos láncszeme volt az angolok által támogatott ellenállási mozgalomnak, amely a budapesti hidak megmentéséért szállt harcba. Egy áruló azonban 1944 decemberében lebuktatta a csoportot, és a nyilasok azonnal letartóztatták őket.
Kertészt és huszonegy társát a Gestapo Fő utcai börtönébe, majd a Belügyminisztérium Várban lévő pincéjébe hurcolták.
1945 februárjában, amikor már mindenki számára egyértelművé vált, hogy a nácik elveszítik a háborút, a szövetségesek által körbezárt, ám eszméiket feladni nem akaró nyilasok egy újabb aljas és gyalázatos lépésre szánták el magukat.
Utolsó tettükként egytől egyig kivégezték a hősies magyarokat, köztük Európa két kimagasló tudású futballszakemberét, Kertész Gézát és Tóth Potya Istvánt.
Sajnálatos tény, de igaz, hogy a két magyar hőst és tetteiket Olaszországban sokkal nagyobb tisztelet övezi, mint szülőföldjükön. Amellett hogy könyveket is írtak róluk "Niente é stato vano" (Semmi sem volt hiábavaló), illetve "Due eroi in panchina" (Két hős a kispadon) címmel, Kertész Gyuláról a szicíliai Cataniában még utcát is elneveztek.
Ezzel szemben Magyarországon méltánytalanul kevés szó esik róluk és hősies cselekedeteikről, pedig mindketten rengeteget tettek nem csupán labdarúgásunk, hanem hazánk hírnevének öregbítéséért is.
A második világháború poklában ártatlan magyarokat mentettek meg a halál torkából, úgy hogy tisztában voltak vele, hogy mekkorát kockáztatnak.
Ám köszönhetően a magyar hősöknek, Kertész Gézának és Tóth Potya Istvánnak, sok, a nácik által halálra ítélt család kezdhette újra az életét boldogságban és békességben. És meglehet, mindketten az életükkel fizettek hősies tetteikért, egy dologban biztosak lehetünk. Ha tudták volna, hogy ez lesz a sorsuk, akkor is ugyanígy cselekedtek volna.
KÖSZÖNET A HŐSÖKNEK!
Forrás: Dunai Ede író hivatalos oldala
Kép: mult-kor.hu
