125 éve szereztük meg az első olimpiai aranyunk

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1896. április 11-én szerezte meg Hajós Alfréd hazánk első aranyérmét.

Április 11. a magyar (úszó)sport rajongóinak több a költészet napjánál: 1896-ban ezen a napon lett olimpiai bajnok Hajós Alfréd – mindjárt kétszer is, előbb a 100, majd az 1200 méteres távot nyerve meg (500-on csak azért nem tudott indulni, mert gyors egymásutánban rendezték a számokat).

Az athéni Zea-öböl 11 fokos vizében (ma el sem engednék indulni őket…) voltaképpen nyíltvízi viadalt nyert meg a Magyar Delfin: a mindössze 18 esztendős ifjú, aki a Dunában tanult meg úszni (nem kis lelkierő kellett hozzá: édesapja a szeme láttára fulladt bele egy téli napon…) mindkét számban nagy fölénnyel győzött.

Nem véletlenül: ő volt az egyetlen, aki a ma is használatos gyorsúszó lábtempóval ment (a szerb matrózok tanították meg neki, ő pedig begyakorolta a Rudas kismedencéjében, hisz csak ott tudott edzeni), mindenki más valamiféle mellúszó-lábtempót használt.

Hajós Alfréd igazi polihisztor volt, hiszen később pályára lépett a futball-válogatottban, majd építészként egy sor nagyszerű épület megtervezése fűződik a nevéhez – mindenekelőtt a nevét viselő margitszigeti sportuszoda, amely Európa első versenysport-uszodája volt 1930-ban.
Az akkoriban még létező szellemi olimpián 1924-ben lenyűgöző stadiontervével is nyert, pontosabban második lett, mert a világháborús vesztesek nemzetének nem akartak aranyérmet adni (első helyezetettet nem hirdettek ki). Így a minimum véleményes körülmények között diadalmaskodó Néró császárt leszámítva ő az egyetlen az ókori és újkori egyetemes olimpiatörténetben, aki sportolóként és szellemi olimpián és győzni tudott.

Ma rá emlékezünk – aki elindította az aranyúton a magyar úszósportot!

Borítókép és forrás: Facebook.com/MagyarÚszóSzövetség