100 éve született Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje
Száz éve, 1925. május 4-én született Újdombóváron (ma Dombóvár része) Buzánszky Jenő olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat jobbhátvédje, a Nemzet Sportolója.
Buzánszky Jenő érettségi után elvégezte a vasúti tisztképzőt és a családi hagyományt követve a Magyar Államvasutak, a MÁV szolgálatába állt. Majd 1947-től 1978-as nyugdíjazásáig a Dorogi Szénbányák munkatársa volt.
Tanulmányai és munkája mellett labdarúgó pályafutását 1938-ban a Dombóvári Vasutasban kezdte.
A második világháború után a Pécsi VSK játékosa lett, ekkor még a középcsatár posztján.
Buzánszky 1947-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt. Ekkor már jobbhátvédként, s egy rövid ideig a kapus Grosics Gyula csapattársa is volt.
Az együtteshez tizenhárom éven át, egészen 1960-as visszavonulásáig hű maradt.
Összesen 330 mérkőzésen lépett pályára és 25 gólt rúgott, az élvonalban 274 mérkőzésen szerepelt.
Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a jövő labdarúgóját látta benne, és 1950-ben meghívta a válogatottba.
Egyetlen vidékiként lett a legendás Aranycsapat állandó tagja, a címeres mezt 1956-ig 49 alkalommal ölthette magára.
A válogatott minden nagy sikeréből kivette részét.
Buzánszky tagja volt az 1952-es helsinki olimpián győztes csapatnak, egy évvel később Európa-kupa diadalt ünnepelhetett.
Játszott „az évszázad mérkőzésén”, amikor 1953. november 25-én a nemzeti tizenegy a londoni Wembley Stadionban 6-3-ra legyőzte a hazai pályán kontinentális európai csapat ellen addig veretlen angolokat.
Az 1954-es svájci világbajnokság minden mérkőzésen játszott, így a berni döntőben is. Ahol az Aranycsapat vereséget szenvedett az NSZK-tól.
A Kazalnak becézett Buzánszky volt a Buzánszky-Lóránt Gyula-Lantos Mihály összetételű válogatott hátvédhármas leggyorsabb tagja. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is. Bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be.
Aktív pályafutása után a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton.
1961 és 1972 között edzőként dolgozott a Dorog mellett az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatánál.
1985-től a Komárom (1990-től Komárom-Esztergom) megyei Labdarúgó Szövetség elnökhelyettese, 1993-tól 1997-ig elnöke, 1993-tól a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségi tagja, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese volt,
1996-ban a szövetség alelnökének választották.
Pályafutásának elismeréseként egyebek között 1986-ban Olimpiai Érdemérmet, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át, 1991-ben Dombóvár, 1993-ban Dorog díszpolgára lett.
Buzánszky Jenő 2007-ben Szent István-díjat, 2010-ben Prima Primissima díjat kapott, 2011-ben – Grosics Gyulával együtt – a Nemzet Sportolója lett,
2014-ben beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.
2010-től nevét viseli a dorogi Buzánszky Jenő Stadion.
Buzánszky Jenő életének 90. évében, 2015. január 11-én hunyt el Esztergomban. Ő távozott utolsóként az Aranycsapat klasszikus felállásának tagjai közül.