Budapest legutóbb közel 70 éve, 1950-ben volt házigazdája az asztalitenisz egyéni világbajnokságnak.
Az nyilvánvaló, hogy hatalmas sportdiplomáciai siker a világverseny hazánkba hozatala, de a sportág és a szurkolók számára is felbecsülhetetlen jelentőségű esemény és egyben lehetőség az április 21-28 között megrendezésre kerülő világesemény.
Az asztalitenisz, vagy ahogy (elfogadottan) a köznyelv nevezi a pingpong a világ egyik legnépszerűbb sportja.
Sikerének egyik titka, hogy az amatőrök számára is könnyen elérhető. De sok más tényező miatt is népszerű a hobbijátékosok között.
– Egy köztéri asztal New Yorktól Budapesten át Pekingig mindenki számára elérhető néhány perces sétával.
– Mindössze 2 ütő és egy labda kell hozzá minimálisan.
– Nincs kontakt a játékosok között, vagyis szinte zéró az ütközés kockázata.
– Nincsenek olyan mozdulatok, amelyek a sérülés veszélyével járnának.
– Ez utóbbi 2 faktor miatt nincs felső korhatár.
A professzionális asztalitenisz sikerének titka, hogy a játék könnyen átlátható, követhető, a labdamenetek pedig sokszor olyan látványosak, mint egy világszínvonalú zsonglőr mutatvány.
A profik között minden pingpong meccs óriási show. A kamera és a nézők is imádják a gyors, kattogó ütéseket, a hosszú, fordulatos labdameneteket.
Mindez nemsokára itthon is látható lesz.
69 év után újra a helyszínen élvezhetjük a világ egyik leglátványosabb játékát, és az asztalaok "mellől" szurkolhatunk a magyaroknak.
A közelgő vb kapcsán öszegyűjtöttük a sportág történetének legérdekesebb mozzanatait.
Érdemes végigolvasni, a meglepődés garantált.
Kezdjük mindjárt azzal, amit a mai fiatal korosztályok nem (de talán az idősebbek sem) tudnak:
Magyarország az asztalitenisz-világbajnokságok történetének második legeredményesebb országa.
Az első, 1926-os világbajnokságon Londonban minden aranyérem a magyarok nyakába került, és ez még többször megismétlődött a későbbi vb-ken. Férfi vonalon Jacobi Roland, Mechlovits Zoltán, Szabados Miklós és a sokáig egyeduralkodó Barna Viktor vitte a prímet, míg a nőknél az első öt egyéni vb-aranyat bezsebelő Mednyánszky Mária és Sipos Anna volt a legnagyobb csillag.
A legfiatalabb bajnokok
A női egyes legfiatalabb bajnoka a kínai Teng Ja-ping, aki 18 évesen és 90 naposan lett első 1991-ben.
Fotó: Credit Rick Stewart Allsport
A női páros legfiatalabb bajnoka szintén Teng Ja-ping, 16 évesen és 63 naposan nyert 1989-ben.
A férfi páros legfiatalabb bajnoka a kínai Kung Ling-huj, ő 21 évesen és 201 naposan szerzett aranyérmet 1997-ben.
Vegyes párosban a kínai Kuo Jüe tartja a korrekordot 16 évvel és 294 nappal, ennyi idősen nyert 2005-ben.
A férfi egyes legfiatalabb bajnoka az osztrák-angol Richard Bergmann, aki 17 évesen és 303 naposan lett első 1937-ben.
Fotó: Richard Bergmann 1950-Wikipedia
Magyar sikerek, az első aranykorszak
A videó érdekessége Richard Bergman mellett, Farkas Gizella, tízszeres világbajnok, aki a magyar női asztalitenisz egyik legeredményesebb játékosa volt, alig tizenöt évesen, már háromszoros országos bajnoknak vallhatta magát.
Farkas Gizella első világversenye az 1947-es párizsi világbajnokság volt, ahol szinte berobbant a sportág élvonalába. Győzött egyesben, párosban (az osztrák Gertrude Pritzi társaként) és vegyes párosban (Soós Ferenccel), csapatban pedig ezüstérmes lett.
A tízszeres világbajnok, magyar versenyző összesen 28 érmet gyűjtött vébéken.
Egyesben kétszer egymás után is meg tudta védeni a címét, emellett párosban a skót Helen Elliott-tal és a román Angelica Rozeanuval, vegyes párosban kétszer Sidó Ferenccel, egyszer pedig a csehszlovák Ivan Andreadisszal is világbajnok lett.
Ezüstéremből és bronzéremből nyolcat-nyolcat szerzett a világversenyeken, az utolsót 1959-ben.
1995-ben beválasztották a nemzetközi szövetség (ITTF) Hírességek Csarnokába.
A korszak magyar sporterejét jól jellemzi, hogy Farkas ezzel a fényes éremcsokorral, csak harmadik a legeredményesebb pingpongozó a magyar nők között.
Mednyánszky Mária ugyanúgy 28 érmet hozott a vébékről, ő azonban 18(!) aranyérmet szerzett.
"1926 és 1935 között az MTK versenyzője gyakorlatilag ledominálta a világ teljes élvonalát."
Még felfogni is nehéz.
Ezzel azonban még nincs vége a magyar asztalitenisz elképesztő rekordjainak.
Minden idők legsikeresebb asztaliteniszezője a sportág nemzetközi történetében: Barna Viktor.
Igen, minden idők legsikeresebbjéről beszélünk, vagyis az ő csúcsát a mai napig nem tudta megdönteni senki.
.
Fotó: Interpingpong.hu
Barna Viktor huszonkétszeres világbajnok, diadalmenete az 1929-es budapesti világbajnoksággal kezdődött, és páratlan győzelmi sorozatával a mai napig a világ legeredményesebb asztaliteniszezőjének számít.
Abban az időszakban lett a pingpong első számú alakja, amikor a parafa ütőket leváltották a gumiborítású ütők, forradalmasítva a sportágat. Kezdetben káprázatos technikájával, taktikai érettségével és tenyeresével tűnt ki, ám később kifejlesztette a félelmetes Barna-fonák lecsapást, és ettől kezdve szinte legyőzhetetlenné vált.
A harmincas évek első felében majdnem mindenhol nyert, ahol asztalhoz állt. A csúcs az 1935-ös világbajnokság volt, ahol egyesben, párosban (állandó társával, Szabados Miklóssal), vegyespárosban (Sipos Annával) és a csapatversenyben aratott győzelmei révén négy aranyéremmel fejezte be a versenyt.
Férfi párosban Barna Viktor és Szabados Miklós hatszor győzött, Barna két másik partnerrel további két alkalommal nyerte meg ezt a versenyszámot.Női párosban is magyarok a rekorderek, Mednyánszky Mária és Sipos Anna sorozatban hat aranyat zsebelt be, előbbi az osztrák Fanchette Flamm-mal is a csúcsra ért egyszer.
A második aranykorszak
A II. világháború után, ismét eljött a magyar pingpong aranykorszaka.
Egy tizenötéves periódusban összesen 12 aranyérmet nyert a következő aranygeneráció.
Közülük is kiemelkedik Sidó Ferenc, a második világháború utáni magyar asztaliteniszezés meghatározó egyénisége. 1940-től 1961-ig összesen százkilencven alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez idő alatt a világbajnokságokon összesen huszonhat érmet – köztük kilenc aranyérmet – nyert. Az 1953. évi bukaresti világbajnokságon egyesben, férfi párosban és vegyes párosban is világbajnoki címet szerzett. Itt elért világbajnoki címe egyben pályafutása legjobb egyéni eredménye is. 1958-ban a sportág első Európa-bajnokságán tagja volt az Európa-bajnokságot nyert magyar csapatnak.
Ennek a másfél évtizednek Sidó Ferenc mellett Farkas Gizella, Soós Ferenc és Kóczián József voltak a nemzetközileg legeredményesebb versenyzői.
Sidó Ferenc (jobbról a második) a Nagyerdei Stadionban ül a tartalékok között. Nem véletlenül. A kilencszeres világbajnok pingpongozó, a DVTK kapusa volt az asztalitenisz karrierje előtt.
Fotó: Fortepan Adományozó: Kovács Márton Ernő
A harmadik aranykorszak, az utolsó egyéni magyar arany
Néhány évnyi csend után a hetvenes évek elején több fiatal magyar pingpongozó robbant be a világ élvonalába. Úgy tűnt, kiismerhetetlen pörgetőjátékával Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor hosszú időre megtörheti a kínai fölényt. Ez nem következett be, az 1969-től Berczik Zoltán által vezetett válogatottat mégis újra joggal nevezték aranycsapatnak.
1979-es, a kínaiak legyőzésével aratott csapatvilágbajnoki győzelmük felejthetetlen marad, ráadásul 1971 és 1983 között további három arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szereztek a világversenyeken, valamint hatszor diadalmaskodtak az Európa-bajnokságokon.
A mindeddig utolsó egyéni magyar aranyérem Jónyer István nevéhez fűződik, ő 1975-ben, Kalkuttában ért a csúcsra (azon a tornán Gergely Gáborral párosban is első lett). Idén életműdíjasok lettek.
Érdemes megnézni a videót.
Habár minden aranykorszakkal fogyott a magyar érmek száma, (többek között a kialakuló távol-keleti dominanciának köszönhetően) az elvitathatalan, hogy a magyar asztalitenisz történetének három meghatározó korszaka volt, melyet joggal nevezhetünk a három aranykorszaknak.
Ezeket az eredményeket és az országnak szerzett dicsőséget már senki nem veheti el sportolóinktól.
Vannak köztük olyan rekordok is, amit talán soha nem döntenek meg.
Most pedig néhány nappal a budapesti vb előtt, nem szabad elfelejtünk, hogy páratlan lehetőség előtt állnak a sportszeretők. Olyan, amire 69 évet várt az ország.
Ismét itt az alkalom, hogy élőben lássuk, azt a lenyügőző, egyszerre elegáns és dinamikus sportágat, amit úgy hívnak asztalitenisz, vagy ahogy mindenki hívja pingpong.
Mindezt pedig a legnagyobb nemzetközi sztárok és a legjobb magyar versenyzők bemutatásában.
Kína 11 férfi egyes győztessel büszkélkedhet, mindegyikük jobbkezes.
Férfi egyesben mindössze három balkezes nyert aranyérmet: a svéd Stellan Bengtsson 1971-ben, a japán Ono Szeidzsi 1979-ben és a francia Jean-Philippe Gatien 1993-ban.
A legutóbbi nem kínai győztes férfi egyesben az osztrák Werner Schlager volt 2003-ban.
A nőknél a román Angelica Rozeanu a rekorder sorozatban hat diadalával, egyben ő az eddigi utolsó európai győztes női egyesben (1955).
A női egyes címvédője, a háromszoros bajnok Ting Ning az első kínai asztaliteniszező lehet, aki négy aranyérmet nyer egyesben.
![""]("/files/upload/Credit)
![""]("/files/upload/Richard_Bergmann_1950-Wikipedia.jpg")
![""]("/files/upload/Barna)
![""]("/files/upload/1950_SidoFerenc_9xVB_asztTenisz_fortepan_33544.jpg")
