"Benedek edzés után még 40 percig dobált nekem, majd segített elpakolni."

Daniele Ruffelli felemelő történetet osztott meg a magyar legendáról.


Benedek Tibor halála egész világot megrázta. Sorra búcsúznak el tőle egykori klubjai, játékostársai és a szurkolók is. A pólós nemcsak eredményei miatt vált legendává. Munkamorálja és végtelen szerénysége emelte őt a legnagyobbak közé. Azok közé, akiket soha nem fognak elfelejteni, és akiket még évtizedek múlva is példaként állítanak majd a fiatalok elé.

Azt, hogy ezek a mondatok nem túlzóak talán az bizonyítja a legjobban, hogy minden egyes nap előbukkan róla egy újabb történet, amiben arról olvashatunk, miként inspirálta társait és legnagyobb ellenfeleit is.

Legutóbb Daniele Ruffelli osztotta meg a magyar legendával kapcsoaltos történetét a wpdworld.comon.

Benedek 24 évesen érkezett a Rómába. Ekkor már túl volt két olimpián, az Újpesttel pedig megnyerte a LEN Kupát.

„18 éves voltam, amikor Tibor megérkezett. Olaszországban nagyon kíváncsiak voltak rá, mert bár olyan nagy nevek játszottak itt, mint Milanovic vagy Goran Radjenovic, a magyarok közül ő volt az első."

"Amikor befejezte az edzést mindig ott maradt a vízben és egyedül gyakorolta a kapura lövést. Néha meglestem őt. Egyik alkalommal amikor elmentem előtte, megkérdezte, hogy én mit csinálok. Mondtam neki, hogy kapus vagyok. Bár nem sokkal később rájöttem, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el”
– nevette el magát Ruffelli.

"Így lettem az ő társa, aki minden egyes edzés után ott maradt vele. Heti 4 alakalommal volt reggeli tréningünk. Ezek után mindig  ráhúztunk 30-40 percet. Tibor mind az 5 helyről lőtt tízet-tízet, majd megismételte ezt a kört. Összesen tehát 100-szor célzott a kapura, engem pedig megkért, hogy védjek és számoljam mennyiszer talált be. Minden lövést úgy végzett el, mintha az döntené el az olimpiai bajnoki cím sorsát."

Bár egy év múlva Ruffelli csapatot váltott, a Benedekkel kialakított rutinja megmaradt, és reggelenként lejárt a Rómához is edzeni.

„Rengeteget tanultam tőle. Sok mindent mondott, amit már tudtam, de látva őt más jelentést kaptak ezek a dolgok. Rájöttem milyen az amikor igazán keményen dolgozik az ember.”

"Benedek megjárt két olimpiát, Európa-bajnok volt, és mégis ott maradt dobálni egy fiatal fiúval. Amikor végeztünk segített összeszedni a labdákat, és elrakni a kaput. Lenyűgöző, hogy milyen alázatos volt."

„Most, hogy edző vagyok, sokat mesélek róla a tanítványaimnak. A vele eltöltött idő olyan volt, mintha egy mesterképzésen vettem volna részt.”

"Minden edzést alázattal végzett, a mérkőzéseken pedig nyugalmat sugárzott. Sosem vágott pofákat, mindig mosolygott és szeretett viccelődni" -zárta szavait Benedek egykori társa.

Forrás: wpdworld.com

Borítókép: Massimo Cebrelli/Getty Images

 

Videók