Utolsó útjára kísérték Székely Évát

A Farkasréti temetőben szerdán utolsó útjára kísérték Székely Éva olimpiai bajnok úszót, aki február 29-én hunyt el 92 éves korában.

A gyászolók között családtagjai mellett ott voltak a sportág kimagasló egyéniségei, az olimpiai bajnokok közül Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kovács Ágnes és Risztov Éva is.

A búcsúztatáson részt vett Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, ugyancsak korábbi úszó, a szintén ötkarikás aranyérmes Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke.

Az olimpiai család nevében a birkózó Hegedűs Csaba, a játékok történetének 100. magyar aranyérmese mondott beszédet. Felelevenítette, hogy Székely Éva kilenc évesen a csillaghegyi strandon Csík Ferenc 1936-os berlini olimpiai győzelmét a rádión hallgatva döntötte el, hogy egyszer ő is aranyérmet szerez az ötkarikás játékokon. Megjegyezte, az 1941-es országos bajnokságon minden mellúszó számot országos csúccsal nyert, zsidó származása miatt azonban a fasiszta törvények miatt 1945-ig még a lábát sem tehette be az uszodába. Az 1952-es helsinki olimpia előtt súlyos gyomorhuruttal küszködött, de saját szervezetét sanyargatva gyógyította ki magát, hogy valóra váltsa álmát.

"Sokszor igazságtalannak tartom, hogy a sportvilágban általában daliás férfiakat neveznek meg példaképeknek, de én Évát személyesen ismerve, tisztelve és szeretve azt gondolom, hogy Székely Éva, mint nő is ezek közé sorolható" - mondta Hegedűs Csaba, aki kiemelte, Székely Éva rendszeresen 5000 méter pillangóúszással terhelte magát a felkészülési időszakban.

Hozzátette, ő maga a súlyos autóbalesetét követően Székely Éva lánya, Gyarmati Andrea javaslatára ment le a Testnevelési Főiskola uszodájába, ahol a legendás úszó készített neki edzéstervet a rehabilitációhoz, és ezzel további két Európa-bajnoki aranyérmének megnyerésében játszott szerepet.

Az úszótársadalom képviseletében Hargitay András korábbi szövetségi kapitány, háromszoros világbajnok búcsúzott. Kiemelte, hogy Székely Éva lányával, Gyarmati Andreával együtt versenyeztek, a két család - főleg az édesanyák - viszonya pedig az 1969-es bécsi ifjúsági Európa-bajnokságot követően vált szorossá.

Az olimpiai ezüstérmes Gyarmati Andrea hangsúlyozta, életének legboldogabb 12 éve volt az az időszak, amikor édesanyja volt az edzője.

"Mert te anyu, a létező lehető legjobb tréner voltál a világon. Megszerezted a magad versenyzői tapasztalatát, remek érzéked volt az egészhez, képezted magad és fantasztikus ötleteid voltak" - elevenítette fel emlékeit Gyarmati Andrea, aki szerint "jellemző" édesanyjára, hogy pont az olimpia évében, ráadásul annak is a legkülönlegesebb napján, február 29-én ment el.

Székely Éva pályafutása csúcsára 1952-ben, a Helsinkiben rendezett ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet a 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként végigpillangózta a távot (amit az akkori szabályok lehetővé tettek). Olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.

Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta.

Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is.

Borítókép: Facebook.com/MagyarOlimpiaiCsapat