Elhunyt a "Pillangókisasszony"

Székely Éva 92 éves volt.


Kilencvenkét éves korában elhunyt Székely Éva olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója.

Kilenc éves volt, amikor a rádió olimpiai közvetítései hatására elhatározta, hogy sportoló lesz. A Ferencvárosban kezdett úszni, Sárosi Imrénél. 1940-ben megnyerte első felnőtt országos bajnoki címét. A második világháború alatt zsidó származása miatt nem sportolhatott.

1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza a versenysportba.

1947-ben első nőként úszott versenyen 200 métert pillangó kartempókkal. (Ekkor még nem létezett hivatalosan a pillangóúszó versenyszám. A mellúszás szabályai lehetővé tették a pillangózó stílust.)

Ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon 200 méter mellen második, 400 méter gyorson hetedik volt. A főiskolai világbajnokságon három aranyérmet szerzett. 1948-ban hetekig betegség hátráltatta a felkészülésben. Az olimpián 200 méter mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt.

1950-ben nem indult a magyar csapat az Európa-bajnokságon. Székely Éva az Eb idején elért eredményeivel négy Európa-bajnokságot nyerhetett volna. 1951-ben a főiskolai vb-n ötször állhatott a dobogó tetejére.

1952-ben az olimpián 200 mellen első olimpiai rekorddal győzött, és közel három másodpercet vert az ezüstérmes Novák Évára. 400 méter gyorson hatodik lett.  

1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon.

1956-ban 200 méter mellen ezüstérmes volt az olimpián.

1960-ban fejezte be végleg úszó pályafutását. 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea edzéseit is irányította. 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgozott. Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művével általános elismerést váltott ki.

Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé és itthon is tagja lett a legjobb magyar sportolók egyesületének. 

Az élete volt az úszás, és ezt többször el is mondta:

"Nekem az volt a sorsom, hogy ússzak. Nekem a víz volt a valódi közegem. Igazán jól, biztonságban csak ott, a medencében éreztem magamat. Csak követtem a sors kijelölte utamat.”

 

Borítókép: Fortepan.hu/SárosiImre

Videók