"Szeretném, hogy a kislány, aki voltam, büszke legyen a felnőtt Bogira." -Kapás Boglárka

A világbajnok úszó már az első pillanattól érezte az élsport az ő útja. Bár a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet miatt nincs könnyű dolga, nem adja fel álmait és csak a pozitívumokat látja a halasztásban. Társoldalunk interjúját változtatások nélkül közöljük.


A koronavírus-járvány óriási csapást mért a sportvilágra is: számos esemény mellett a 2020-as tokiói nyári olimpiát is elhalasztották. A világ-, és Európa-bajnok olimpiai bronzérmes úszónő  társoldalunak, a woohoo.hu-nak elárulta, ő hogyan éli meg ezt az új élethelyzetet. 

– Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy egyszer majd szeretnél indulni az olimpián?

A történet akkor kezdődött, amikor az óvodával rendszeresen lejártunk az uszodába úszásoktatásra,majd egyik nap édesanyámat megkeresték telefonon, hogy érdemes lenne leigazolnom. Azt mondták, ügyesen mozgok a vízben, és látszik, hogy szeretek is ott lenni. Az ő célja kezdetben csupán az volt ezzel, hogy egészségesen éljek és egy biztos környezetben tudhasson, amíg dolgozik.

"Számomra azonban az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy élsportoló leszek, hiszen már 5 éves korom óta az olimpiai szereplés, az olimpiai bajnoki cím volt az álmom – ezt ma sem adtam fel! Ez tartotta és tartja bennem a lelket, és azt szeretném, hogy az az 5 éves kislány, aki voltam, büszke legyen a felnőtt Bogira is!"


Rióban 800 m gyorson remekelt, Tokióban a pillangó is számításba jön. 

Fotó: Clive Rose/Getty Images

– Emlékszel arra a pillanatra, amikor igazán fel tudtad fogni, hogy kijutottál az olimpiára (is)?

Az első olimpiámon, 2008-ban Pekingben még elég fiatal voltam (mindössze 15 éves), így nem sok dologra emlékszem, csak arra, hogy minden olyan nagy körülöttem. Azt hiszem akkor képtelen voltam igazán értékelni, hogy kijutottam, mert fel sem dolgoztam teljesen. A 2010-es ifjúsági olimpia viszont már a nagy olimpiák „előszele” volt, sokkal több mindent meg tudtam élni: na, és persze a két arany és egy ezüstérem is jelentősen meghatározta, milyen kedves emlék marad számomra. Főleg azért, mert a lelátóról szurkolt nekünk a helyszínen Egerszegi Krisztina is! Talán akkor, ott éreztem először azt, hogy van keresnivalóm a nagy olimpián is, és a londoni játékokra már óriási tervekkel utaztam.

– Elárulsz nekünk néhány kulisszatitkot az olimpiáról, amire laikusként nem is gondolnánk?

Gyakran kérdeznek az étkezésről az olimpia alatt! Nos, egy nagy menzán ülünk le enni mindannyian az olimpiai faluban, ahol sokféle nemzeti ételt főznek, hogy mindenki a megszokott ízeket, fűszereket választhassa – nehogy éppen ez okozzon gondot ebben a kiemelt időszakban. Emellett eddig a McDonald’s volt az olimpia egyik nagy szponzora, így az is volt az étkezőben, természetesen ingyen! (nevet) Szokott lenni játékterem is a faluban, ahol a versenyszámok után le lehet vezetni a feszültséget egy kis biliárddal, pingponggal vagy valamilyen játékgéppel. 

"De érdekesség lehet még az is, hogy a falun belül mindig van buszjárat, mert olyan nagy területen helyezkedik el, hogy sokszor fel kell rá szállni, ha el szeretnél jutni az étterembe vagy a nagy buszpályaudvarra, ahonnan indulnak a járatok a versenyek helyszíneire."

– Mi a legmeghatározóbb emléked az olimpiákról, ami a reflektorfényen kívül zajlott?

A pekingi játékok idején a kiutazó magyar úszócsapat legfiatalabb tagja voltam, így óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy belekóstolhattam az olimpiai hangulatba, hiszen ez minden élsportoló vágya. Sok tapasztalatot szereztem, amit Londonban és Rióban is kamatoztatni tudtam. Azonban a szingapúri ifjúsági olimpia az ott elért eredményeim miatt örökre meghatározó élmény marad. Az egész magyar csapat olyan volt, mint egy hatalmas család: imádtam ott lenni, a versenyek után számos csapatösszetartó játék volt, végig együtt töltöttük az időnket és megismerkedhettem a többi sportág sportolóival is.


A kihagyás után rögtön újraterveztek edzőjével.

Fotó: Szilágyi Anna

– Változtattál a felkészülési terveiden a 2020-as olimpia elhalasztása miatt?

Az év eleji edzőtáborból hazatérve kirobbanó formában éreztem magam, aztán megtudtuk, hogy elhalasztottak minden versenyt – köztük az olimpiát is. 

"Először borzasztóan nehéz volt feldolgozni, hogy mennyi munka „veszett kárba”, de hamar túljutottam ezen és edzőmmel, Virth Balázzsal bele is kezdtünk az újratervezésbe.Rájöttünk, hogy nekem akár még előnyömre is válhat ez az egész, hiszen nyertem plusz egy évet a pillangóra való felkészüléshez! "

És mivel rengeteg tartalék van még bennem, legalább lesz elég időm arra, hogy kibontakoztassam őket.


Kapás úgy érzi kapott egy újabb évet ahhoz, hogy még jobb lehessen a pillnagón.

Fotó: Catherine Ivill/Getty Images

– Nehezebb a koronavírus-járvány okozta helyzet miatt maximális teljesítményt nyújtani az edzéseken? Szükséged volt most arra, hogy nagyobb hangsúlyt fektess a mentális felkészülésre is?

Nagyon sokan elveszítették a motivációjukat – és nem csak a sportolók! Sajnos ezt az időszakot ez jellemzi és rám is érvényes persze. Nem tudjuk, mi lesz, ettől függetlenül lejárunk minden nap és edzünk. De remélhetően szeptembertől újra elindul az élet, várhatóan később versenyeket is megrendeznek majd, amikre készülni kell, és akkor visszajön az a lelkesedés, ami elillant.
 


A mindig mosolygós Bogi mindenben a pozitívumokat keresi.

Fotó: Szlágyi Anna

A cikk további részeiből az is kiderül, Kapás Boglárka miként veszi hasznát a tanulmányainak a felkészülés során. Folytatás
itt.

Borítókép: Clive Rose/Getty Images

Forrás: woohoo.hu


 

Videók