"Úgy voltam vele, felnyalom a kemény pályát, míg szívgörcsöt nem kapok"

Piros Zsombor elképesztő erőket mozgósított Cilic legyőzéséhez.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, Piros Zsombor óriási meglepetésre legyőzte a világranglista 30. helyén álló Marian Cilicet a Davis Kupa-döntő csoportmérkőzésén. A fiatal játékos erőn felüli játékot hozott, majd a győzelmet követően könnyeivel küszködve ünnepelte a győzelmet. Piros a bravúr után a Tennis love and game-nek adott hosszabb lélegzetvételű interjút, melyben beszámolt tapasztalatairól és azt is elárulta, még nem fogta fel, mit vitt véghez.

„Szavaim nem voltak a meccs után, csak sírni tudta. Minden energiára szükség volt. A végén úgy éreztem, hogy majdnem összeesek és csak sírni tudtam örömömben. Még nem nagyon hiszem el, olyan mintha egy álomban élnék” – kezdte Piros.

„Büszke vagyok a csapatra és magamra is, mert erre fizikálisan még nem voltam kész. Úgy voltam vele, hogy amíg szívizomgörgcsöt nem kapok felnyalom a kemény pályát és százhúsz százalékot nyújtottam. Sok mindenen kell még javítani de a szervám nagyon sokszor kihúzott a gödörből a szívem meg vitt. Hiheteltlen hogy sikerült egy Grand Slam-győztest megverni, ez mérföldkő a karrieremben” – tette hozzá.



A játékos arról is beszélt, mit gondolt a mérkőzés előtt, és hogyan élte meg magát a meccset.

„Próbáltam úgy felfogni, hogy ez egy ajándék nekem, ami csak pozitívan sikerülhet, bármi is történik. 1-4-ről felállni - bárki csinálta volna - nagy dolog. Küzdöttem, ahogy szoktam. Csőlátásom volt a pályán, mintha motorral mennék háromszázzal az autópályán."

Elárulta azt is, mikor kezdte elhinni, hogy akár a győzelem is meglehet.

„Az első pillanat akkor volt, amikor a döntőszett 4-4 volt, és semmi 40-nál ő szervált. Akkor azt mondtam magamnak, semmi baj beüthet most 2-3 jó szervát, akkor is nyugodtnak kell maradni. Aztán így is lett, foghatatlan szervákat ütött. Amikor előnye volt, akkor is mondtam, hogy még meg lehet fogni. Próbáltam beleélni az ő helyzetébe magamat, hogy azért ő sem biztos, hogy nem fogja elizgulni.”


Kiemelte, később volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodott, ám a közönség erőt tudott neki adni.

„Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy Úr Isten, kaptam egy lehetőséget és nem sikerül. Végül a szervámban és a buzdításban találtam plusz erőt.”

Bár elmondta, hogy neki már a lehetőség is hatalmas élményt adott, volt egy pillanat, amikor átkattant az agya és onnantól kezdve a győzelemért játszott.

„Nekem az is nagyon nagy élmény volt, hogy a pályát megoszthatom vele. A döntő szettre úgy alakult, hogy 4-4-nél már nem ezt éreztem, hanem azt, hogy minden pontra ott kell legyek, mert itt van esély."

 


Végül arról is őszintén beszélt, minden energiáját felemésztette ez a találkozó.

„Mindenki azt hiszi, hogy azért sírtam, mert legyőztem a Cilicet. Nem. Elsőre azért sírtam, mert örültem, hogy vége és nem kell játszani tovább. Bármennyire élveztem a meccset, olyan fájdalmaim voltak, hogy örültem, hogy vége. Most már csak a pihenésre gondolok.”

Borítókép: Twitter.com/Davis Cup

Videók