A döntők döntője - Djokovic kontra Federer

Kivételesen nem a férfi egyes döntővel zárult az idei wimbledoni bajnokság, de az biztos, hogy tíz év múlva – vagy akár ötven esztendő elteltével is – Novak Djokovic és Roger Federer heroikus csatájára emlékeznek majd 2019-ből az All England Clubban.

Az utolsó mérkőzést a női párosok játszották a centeren, de ez már csak azért sem volt annyira érdekes, izgalmas, mert Babos Tímea és Kristina Mladenovic már az elődöntőben kiesett – a későbbi győztes Barbora Strycova és Hszie Szu-vej búcsúztatta őket, a cseh ezzel világelső lett.

De térjünk vissza a csodához.

Klasszikus finálé lett a két óriás párbajából. A tenisz minősége, a fordulatok, a fizika törvényeit átíró bámulatos megoldások, a drámai pillanatok tették egészen különlegessé a szerb és a svájci 48. összecsapását.

A Grand Slamek történetében Djokovic és Federer rivalizálása a leghosszabb: a vasárnapi volt a 16. GS-meccsük – igaz, döntőben még „csak” ötnél tartanak (Nadal és Federer már kilencnél, Nadal és Djokovic nyolcnál jár.)
Rengeteg számot, statisztikai érdekességet lehetne még sorolni, de próbálom visszafogni magam.

Azért azt jegyezzük fel, hogy vasárnap óta ez a wimbledoni bajnokság történetének leghosszabb férfi egyes döntője.

A 4 óra 57 perccel Nadal és Federer 2008-as döntőjét (4 óra 48 perc) előzték meg. Egy másik alkalommal érdekes lehet ennek a két legendás finálénak az összehasonlítása, most érjük be annyival: az egyik hasonlóság mindenképp az, hogy a vesztes mindkétszer Roger Federer volt. Ezt egyébként ő is megjegyezte a mérkőzés után az interjúszobában, mert a humorát nem vesztette el.

Több mint 70 éve nem fordult elő, hogy egy wimbledoni férfi egyes döntőt meccslabdáról fordítva nyerjen valaki – 1948-ban az amerikai Falkenburg győzött így az ausztrál Bromwich ellen (7:5, 0:6, 6:2, 3:6, 7:5), ráadásul 3 mérkőzéslabdát is hárított.

 
Fotó: Matthias Hangst/Getty Images

Hihetetlen, de a mértékadó statisztikai mutatókban mind Roger Federer volt a jobb. Összességében több pontot nyert (218/204), több ászt (25/10), kevesebb kettőshibát (6/9) és több nyerőt (94/54) ütött, mint Djokovic. A svájcinak 63 százalékban jöttek be az első adogatásai (a szerbnek 62), 79 százalékban nyerte meg a pontokat az első és 51 százalékban a második szervája után (Djokovic 74% és 47%) és hétszer tudta brékelni ellenfelét (13 fogadóelőnyből), míg a világelső háromszor nyolcból. A ki nem kényszerített hibákból ugyan tízzel több van neki, de ezt az adatot a nyerőkkel együtt szokás nézni és úgy is elképesztő a fölénye: neki plusz 32, Djokovicnak plusz 2. Joggal teszi fel a kérdést, akkor bárki, mégis miért, hogyan nyerte meg ezt a csatát Novak Djokovic. A válasz roppant egyszerű, az igazán fontos, meghatározó pillanatokban és a három rövidítésben a szerb koncentrált jobban, akkor teniszezett extrán.

Fotó: Laurence Griffiths/Getty Images

Novak Djokovic másodszor tudott címvédőként nyerni Wimbledonban (2014-15) és 16-szoros Grand Slam-bajnokként alaposan feljött Nadalra (18) és Federerre (20) is – tavaly júniusban még csak 12 volt a szerbnek, de a legutóbbi ötből ő nyert négyet. Sikerével megerősítette a helyét a világranglista élén és az idei pontversenyben visszavette a vezetést Nadaltól, egyben másodikként ő is kvalifikálta magát a londoni ATP Finals nyolcas mezőnyébe.

Forrás: Wimbledon FB

„Óriási megkönnyebbülés volt a vége. Az ilyen meccsekért dolgozol, élsz, ezek számítanak, ezek adják meg az értékét minden percnek, amit a pályán töltesz edzéssel, munkával, hogy a megfelelő pozícióba hozd magad, amikor az egyik legnagyobb riválisoddal játszol. Az egyik dolog, amit megígértem magamnak a döntőre menet, hogy nyugodt, higgadt maradok, mert tudtam, milyen atmoszféra lesz. Igyekeztem előre elképzelni, vizualizálni, hogy mi fog történni, mik a lehetséges forgatókönyvek.

Ez volt talán pályafutásom eddigi legnehezebb meccse mentálisan. Fizikálisan a Nadal elleni ausztrál döntő vett leginkább igénybe, ami közel hat óráig tartott, de mentálisan ez egy más szint volt.

Hátborzongató, elragadtató itt ülni győztesként – kezdte egy hosszú monológgal Novak Djokovic az interjúszobában és még nem volt vége.

Fotó: Clive Brunskill/Getty Images

– Egyetlen ütésre voltam attól, hogy kikapjak. Ebben a mérkőzésben minden benne volt, könnyedén végződhetett volna az ő sikerével is. Elképesztő jól adogatott az egész meccsen. Komoly nehézséget jelentett, hogy olvassam a szerváját.

 

A döntő összefoglalója - Forrás. Wimbledon YouTube

Kicsit emlékeztetett a US Openre, amikor szintén kettő meccslabdát hárítottam ellene. Az ilyen pillanatokban egyszerűen csak próbálom nem elveszíteni az önbizalmam, a hitet magamban, nyugodt maradni és arra koncentrálni, hogy valahogy visszaüssem a labdát az adogatása után, ami amúgy nem ment ma nagyon jól. De a legfontosabb helyzetekben, mindhárom rövidítésben, ha mondhatom így, megtaláltam a legjobb játékom”- árulta el a titkot az ötszörös wimbledoni bajnok Novak Djokovic, aki arról is beszélt később, mit jelent, hogy szinte előre lejátssza a mérkőzést fejben.

Fotó: Clive Brunskill/Getty Images

„Felkészítem magam az összes lehetséges szcenárióra. Megpróbálom végigjátszani az egészet, mielőtt kimegyek a pályára. Azt a forgatókönyvet azért nem játszottam le, ami végül történt, de mindig igyekszem elképzelni magam győztesként. Azt hiszem, ebben van az erő, de emellett fontos az akaraterő, a szilárdság, ami egyszerre fizikális, mentális és érzelmi. Állandó belső harcban vagyok, ami meghatározóbb, annál, ami kívül történik. Azt mondtam magamnak a meccs előtt, hogy megpróbálom kikapcsolni azt, ami körülöttünk történik. Azt hiszem, játszhattam volna jobban is. Roger nagyon jól blokkol minden ütést. Nagyszerűen anticipál. Hihetetlen tehetséges. Tökéletes a játéka erre a borításra. Tehát tudtam, hogy variálnom kell a játékot, élesnek kell lennem, amikor megkapom a lehetőséget, mert mondjuk lerövidül kicsit. Volt, amikor ez sikerült és előfordult, hogy nem. Különösen a második szervái fogadásában nem voltam elég jó. Sok lehetőségem adódott, de nem ütöttem meg a labdát, nem használtam ki azokat a lehetőségeket. A mérkőzés nagyobbik részében védekeztem, ő diktálta a játékot, én csak küzdöttem és próbáltam megoldást találni, amikor igazán számít.

Fotó: Laurence Griffiths/Getty Images

Ugyanakkor, ami lehetővé tette, hogy visszajöjjek a meccsbe, mérkőzéslabdákat hárítsak és megnyerjem, az a mentális stabilitás azokban a pillanatokban. Nem feltétlenül nevezném ezt egyszerűen bátorságnak, ennél ez összetettebb. Elengedhetetlen, hogy folyamatosan, öt órán át jól teniszezzél, ha meg akarsz nyerni egy ilyen meccset. Fontos rész a kitartás és az önbizalom. Visszatérően emlékeztetetni kell magad arra, oka van annak, hogy te vagy ott és jobb vagy az ellenfelednél. Minél nehezebb pillanata van egy csatának, annál inkább kell emlékeztetned magad erre, annál többet kell beszélned magadhoz. Nálam legalábbis így működik”- magyarázta Djokovic, aki azt is elmondta, hogy, amikor a szurkolók Roger nevét skandálták, akkor úgy hallotta, mintha azt kiabálnák, hogy Novak. Szerinte a Rogert simán lehet Novaknak hallani.

Novak Djokovic mérkőzés utáni sajtótájékoztatója - Forrás: Wimbledon YouTube
 

Fotó: Clive Brunskill/Getty Images

Higgyük el neki, ő volt ott, ő nyert. Megint evett a végén egy kicsit a wimbledoni center füvéből, amit úgy értékelt, hogy finomabb, mint valaha. Most megint mindenki úgy gondolja, hogy a szerbnek nincsenek határai, megdöntheti Roger Federer rekordjait, akár a Grand Slamek számára gondolunk, vagy a világranglista élén eltöltött hetekre. Volt már azért ilyen helyzet. A következő fontos állomás a US Open, augusztus végétől.

Borítókép: Shi Tang/Getty Images