Három olimpiai arany, 11 magyar bajnokság - A Nemzet Sportolói 5. rész

Tegyük a szívünkre a kezünket, nem sokan tudják fejből felsorolni a Nemzet Sportolóit. Sorozatunkban bemutatjuk hazánk sportkiválóságait, az ötödik rész főszereplője Gyarmati Dezső, a vizilabdaikon lesz.


Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, 1948-ban a londoni olimpián ezüstérmes.

1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A Forradalom után az Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.



1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Budapesti Vasas edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC), 1985-től 1988-i ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasas-hoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért és 1990-ig az Orvosegyetemi Sport Club (OSC) szaktanácsadója volt.



Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1993-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Nemzet Sportolójává és a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a MOB tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabda élet fellendítésében is részt vett.



Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter.

Videók