Hogy lettünk nemzeti hősökből idióták néhány hét alatt?

Marco Rossi, bár büszke az angliai döntetlenre, egyáltalán nem boldog.


A kapitányt megviselték az elmúlt hetek, de nem a válogatott játéka, és nem is az eredmények szomorították el.

Egy vidám szövetségi kapitányra számítottunk, amikor az Angliában 1-1-re végződő vb-selejtező után beszélgetni kezdtünk Marco Rossival, de csalódnunk kellett. Nem lényegtelen körülmény, hogy a kapitány egy szemhunyásnyit sem aludt a meccs és az interjú között, de nem a fáradtság volt az olasz szakember legnagyobb baja.

 

Hogy értsük, pontosan mi bántja a kapitányt, vissza kell mennünk egészen az Európa-bajnokság végéig. Miután a magyar válogatott hat perc híján továbbjutott az Eb-k történetének legerősebb csoportjából, a szövetség megújította a kapitány szerződését, és a tornán látottak alapján az egész ország (benne Marco Rossival) reménykedve, optimistán várta a szeptemberi selejtezőket. De vajon megalapozottan tette?

“A szeptemberi selejtezőknek már egész más állapotban vágtunk neki, mint ahogy az Eb-t lezártuk.
"Nem is minden játékos érkezett a válogatotthoz megfelelő fizikai állapotban, ám ez a kisebbik baj volt. A nagyobb sokkal inkább emberi, mint szakmai probléma volt: a játékosok nyugodtabbak, lazábbak voltak, és nem tudtak megfelelő mentális állapotban pályára lépni. Ennek volt köszönhető, hogy az angolok ellen a hajrában teljesen szétestünk.”


Fotó: MLSZ

“Nem tudtunk végig koncentrálni, és a taktikához sem tartottuk magunkat, a súlyos vereség pedig rányomta a bélyegét a másik két szeptemberi selejtezőre is. Észleltük a veszélyt a stábbal, tisztában voltunk vele, hogy nem szakmai a probléma, hanem nagyon is emberi, de a kezelése már az angolok elleni meccsel rendkívül nehézzé vált, mert elvesztettük Szalai Ádámot.”

Mitől ilyen fontos Szalai?

Arról az albánok elleni meccseken, sőt Andorra ellen is megbizonyosodhattak a szurkolók, hogy Szalai Ádám nagyon fontos láncszeme Rossi taktikájának, és a kapitány is megerősítette, hogy a Mainz csatára az egyetlen olyan magyar center, aki a kapunak háttal állva is hozzá tud tenni a mieink játékához. De többről van szó ennél.

“Ádám az én meghosszabbított kezem a pályán. Karizmájának köszönhetően ő az öltöző vezére is, egy olyan biztos pont a közösségen belül, ami nélkülözhetetlen egy edző számára.
"Ha Ádám a pályán van, a csapat nem veszíti el a fókuszt, végig koncentrált marad, és tartja magát a taktikához. A vezérünket veszítettük el a sérülésével.”

 


Fotó: MLSZ

“Hogy taktikailag mit jelent számunkra, azt nyilván a szurkolók is pontosan tudják. Nem akarok senkit megsérteni, de rengeteg NBI-es meccset látok, és hiába kerestem hasonló karakterű játékost, kijelenthetem, hogy Ádámon kívül jelenleg nincs ilyen magyar csatár. Erős kijelentésnek tűnhet, de a magyar bajnokságban pillanatnyilag nincs nemzetközi szinten bevethető középcsatár.”

Rossi hozzátette, Szalai pótlását szerkezetváltással próbálták megoldani az októberi selejtezőkben (“mozgékonyabb játékosokkal egy 3-4-2-1-es formációra álltunk át”), és az angliai döntetlen, illetve a statisztikák alapján vállalható Albánia elleni meccs azt mutatta, hogy a kényszermegoldás is működött úgy-ahogy. De Rossinak nem is ezzel van baja.

NEMZETI HŐSBŐL IDIÓTA

“Érzelmileg nagyon megviseltek az elmúlt hetek” - sóhajtott Rossi. “Úgy gondolom, az érkezésem óta felépítettünk valamit a magyar válogatottnál. Tudom, hogy a futballban nincs múlt idő, csak a jelen számít, de bevallom, arra számítottam, hogy a csapattal felhalmoztunk annyi bizalmi tőkét, amit nem tud elsodorni néhány rosszul sikerült mérkőzés. Tévedtem.”



Felvetettük a kapitánynak, hogy Magyarországon a futballhoz sokan politikai szempontok alapján viszonyulnak, ezért nem kéne magára vennie a tulajdonképpen nem is neki címzett kritikákat, valamint azt tanácsoltuk, hogy tartózkodjon a kommentek olvasásától, de nem sikerült megnyugtatnunk.

“Néztem az újságcikkek címeit, itt-ott elolvastam néhány reakciót, és nem értettem, mi történik. Aztán elkezdtek jönni a gyalázkodó üzenetek, méghozzá privátban, és ettől végképp elkeseredtem. Nemzeti hősökből idióták lettünk alig néhány hét leforgása alatt.”

“Emocionális pasas vagyok, sokszor a döntéseimet is inkább a szívemre hallgatva hozom meg. Akkor is így tettem, amikor top bajnokságokban szereplő klubok ajánlatait utasítottam vissza, mert hittem benne, hogy még nem értem el az utam végére a magyar válogatottal. A pénz csupán sokadlagos szempont számomra” - szögezte le Rossi.

HA A JÁTÉKTUDÁS DÖNT, KIKAPUNK

Az olasz szakember minden bizonnyal nem ismerte azt a híres mondást, hogy “a magyar sporttársadalom két dologgal nem tud mit kezdeni: a sikerrel és a kudarccal."

Rossi mégis azt kívánja, hogy minden egyes szurkolónak el tudja magyarázni a döntéseit, a mögötte húzódó gondolatokat, és azt, hogy miért teljes tévedés extrém elvárásokat támasztani a magyar válogatottal szemben.

“Annyit kellene megérteni, hogy ha csak a pályára lépő futballisták játéktudása dönt, akkor ha nem történik semmi rendkívüli, a magyar válogatott kikap.
"És nem az angolok, vagy a németek elleni meccsről beszélek, hanem például az albánok elleniről is. Maximálisan bízom a játékosaimban, de tény, hogy míg Albánia négy topligás futballistát tud becserélni (három Serie A- és egy La Liga-játékos) ellenünk, addig nekünk a keretben összesen van ennyi, így tiszta sor, hogy nem mi vagyunk a meccs esélyesei.”


Fotó: MLSZ

“A gond az, hogy mivel mi elég sokszor borítottuk a papírformát az utóbbi három évben, sokan már elvárják tőlünk, hogy ez mindig így legyen. De hogyan lehetne mindig így? Szervezettséggel, okos taktikával és elszántsággal sok mindent lehet kompenzálni, de nem mindig, és nem mindenki ellen.
Vékony a jég, amin járunk, mégis egészen jól haladunk előre. Tudtuk, hogy néha be fog szakadni alattunk, csak arra nem voltunk felkészülve, hogy ezt sokan ennyire képtelenek elfogadni tőlünk.”


Fotó: MLSZ

“Amikor megérkeztem a válogatotthoz, nem is álmodhattunk róla, hogy egy ligában fogunk játszani Európa legjobbjaival. Nagyon mélyen volt a csapat, ennek ellenére most arról beszélünk, hogy kint voltunk az Európa-bajnokságon, és a Nemzetek Ligája legmagasabb osztályába jutottunk, ahol sztárcsapatok ellen léphetünk majd pályára. Kérdem én, az olaszok és a spanyolok ellen is elfogadhatatlan lesz, ha esetleg kikapunk?”

“A helyzet a következő: szervezettséggel, küzdeni tudással és alázatos játékkal egy-egy meccsen lehet palástolni az ellenfelek és köztünk meglévő tudásbeli különbséget, de attól a szakadék még ott marad.
"Nekünk magunkhoz képest tökéletesen kell játszanunk, hogy eltakarjuk a szakadékot, de hogy várhatnánk el a csapattól, hogy mindig tökéletesen játsszon? Azt gondolom, így is az elvárhatónál többször sikerül átugranunk azt a bizonyos szakadékot, és ezért tiszteletet érdemelnek a fiúk, nem gyalázkodást az első alkalom után, amikor mégsem sikerül” - szögezte le határozottan Rossi.

Nem hátbaszúrós fajta

A Rossi-érában mutatott játék, illetve az eredmények drasztikus javulása azt mutatja, hogy a kapitány - jó szokásához híven - erősen túlteljesít a válogatottal. De vajon nem arról van-e szó, hogy a kapitány is felmérte: ez nagyjából a legtöbb, amit ki lehet hozni a csapatból. Más szóval elérte a plafont, és nem vezet tovább út előre.

“Ha így gondolnám, már nem én lennék a szövetségi kapitány, hanem egy klubcsapatot irányítanék valahol. Pont azzal szeretném bizonyítani, hogy másként látom a kérdést, hogy itt vagyok, és a magyar válogatottért dolgozom minden erőmmel.
Úgy éreztem, ha elmennék, azzal elárulnám a csapatot, és ahogy említettem, emocionális ember vagyok, nálam ez nem fér bele. Hiszem, sőt tudom, hogy vezet még előre út, és én szeretnék lenni az a kapitány, aki végigkíséri rajta a csapatot.”


“Erről győzött meg az angliai mérkőzés is. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy pontot szerzünk, hiszen az Európa-bajnokságon látott kezdőcsapatunk fele hiányzott az Eb-döntős otthonában, és a többi előjel sem volt éppen kezdvező. A döntetlenben az volt a legjobb, hogy egyrészt visszataláltunk azokhoz az erényekhez, amiknek köszönhetően sikerrel szerepeltünk az utóbbi időszakban, másrészt (és ez a fontosabb), hogy a játékosaim saját magukban megtalálták azt az extrát, amivel pontot hozhattunk el az angoloktól."
Ez minden játékosnak a személyes harca volt, mélyre kellett nyúlniuk, hogy megtalálják, ami az utóbbi hetekben néhol hiányzott, de megtették, és ezért nagyon büszke vagyok rájuk. 
Ez a büszkeség az, ami visz előre. Szeretem a csapatomat, és hiszek a játékosokban, többek között pont azért, amit Angliában mutattak. Magukba tudtak nézni, és találtak ott bent valamit, amit a csapat szolgálatába tudtak állítani, márpedig erre csak az képes, aki tényleg mindent megtesz a győzelemért. És ez az, ami nélkül számunkra nincs remény a topcsapatok ellen.”

Borítókép: MLSZ.hu
Forrás: Molcsapat.hu 

Videók