35 éve győzte le a Videoton a Real Madridot – Exkluzív interjú a hősökkel

Csongrádi Ferenc és Szabó József mesélt a történelmi tettről.


Napra pontosan 35 évvel ezelőtt győzte le a Videoton a spanyol sztárcsapatot, ezt a sikert pedig azóta is a magyar labdarúgás egyik legemlékezetesebb diadalaként tartják számon. Az évforduló alkalmából a Sport365 stábja a legendás csapat két meghatározó alakjával, Szabó Józseffel és Csongrádi Ferenccel beszélgetett.

Ki ne hallott volna már a fehérvári együttes legendás UEFA-kupa meneteléséről? Kovács Ferenc tanítványainak a csehszlovák Dukla Praha, a francia Paris Saint-Germain, a jugoszláv Partizan Beograd, az angol Manchester United és a jugoszláv Željezničar Sarajevo sem tudta útját állni a sorozatban.

Így a magyar csapat bejutott a sorozat döntőjébe, ahol a sztárokkal teletűzdelt Real Madriddal találkozott. A trófea sorsa akkoriban még két mérkőzésen dőlt el, és a magyar együttes pont a döntő első felvonására vesztette el a legmeghatározóbb játékosait.


(Kép: vidi.hu)

A piros-kék alakulat 1985. május 8-án Székesfehérváron fogadta a spanyol csapatot az UEFA-kupa döntőjének első mérkőzésén. Májer Lajos, a csapatkapitány Csongrádi Ferenc, és a sorozat gólkirálya, Szabó József sem léphetett pályára a Sóstói Stadionban, ami egyébként zsúfolásig megtelt. Közel 40 ezer ember szurkolt a fehérváriaknak, a szerencsésebbek a lelátóról, de akadtak olyanok is, akik a pályavilágítás vasoszlopain lógva drukkoltak kedvenceiknek.


(Kép: vidi.hu)

A Királyi Gárdában akkoriban nem kisebb nevek szerepeltek, mint Uli Stielike, José Antonio Camacho, Míchel, Ricardo Gallego, Emilio Butragueno, Carlos Alonso González azaz Santillana, vagy épp Jorge Valdano.


(Kép: vidi.hu)

A piros-kék egylet számára azonban nem alakult jól a mérkőzés, ugyanis 3-0-ra nyertek a spanyolok.

A visszavágóra napra pontosan 35 évvel ezelőtt, 1985. május 22-én került sor. Nem csak itthon, de Spanyolországban is futball-lázban égtek az emberek. Óriási volt az érdeklődés, 98 ezer néző előtt léptek pályára Csongrádiék. Kovács Ferenc két játékos beállításán töprengett még közvetlenül a visszavágó előtt is. A csapatkapitány, Csongrádi Ferenc Manchesterben megsérült, és bár porcműtétje után gyorsan gyógyult, kérdés volt, hogy bírja-e a terhelést. Májer Lajos combja pedig az osztrákok ellen készülő válogatott keret edzésén sérült meg, az orvosok azonban egészségesnek találták.

Alig pár perc elteltével óriási sansz adódott a hazaiak előtt, ugyanis Végh lerántotta Butraguenot a tizenhatoson belül. Valdano állt a labda mögé, de Disztl Péter kifogta a tizenegyest.


(Kép: vidi.hu)

Sokáig 0-0-ra állt a mérkőzés és egyre csak fogytak a percek. A 76. percben Santillana, a 77. percben Szabó szerzett gólt, de les miatt egyik találatot sem adta meg a belga játékvezető.

A meccs hajrájában azonban csoda történt.

Öt perccel a vége előtt Wittmann adta be a labdát jobb oldalról, Sanchisról Májer elé pattant a labda, aki 17 méterről bombagólt lőtt.

A 88. percben még Butragueno is betalált lesről, de nem adták meg, így pedig a Videoton 1-0-ra legyőzte a félelmetes Real Madridot.

A legjobb összeállításában játszó piros-kék együttes méltó ellenfele volt a világ egyik legnevesebb csapatának. A fehérvári hősök pedig bizonyították, hogy a nemzetközi kupaporondon méltán jegyzik a Vidi nevét.


(Kép: vidi.hu)

A győztes meccs évfordulójának alkalmából a Sport365 stábja az akkori együttes csapatkapitányával, Csongrádi Ferenccel és a gólfelelőssel, Szabó Józseffel beszélgetett.

- 35 év távlatából, hogyan emlékszel vissza az egész sorozatra? Melyik volt esetleg a kedvenc mérkőzésed?

Csongrádi Ferenc: - "Csodálatos érzés visszaemlékezni erre az egész történetre. Azt gondolom, hogy akkoriban még nem is fogtuk fel, hogy mekkora dolog az, hogy egy vidéki csapat Magyarországról UEFA-kupa döntőt tud játszani. Ennyi év távlatából azt kell, hogy mondjam óriási megtiszteltetés, hogy kupamérkőzést tudtunk játszani ilyen csapatokkal, hiszen a Real Madrid, a Manchester United és a Paris Saint-German ma is kiemelkedik az európai klubok között."

 
(Kép: vidi.hu)

Szabó József:
- "Mindegyik mérkőzésről kellemes emlékeim vannak, hiszen sikeresek voltunk. A sorozat eleje kicsit nyögvenyelősebb volt, hiszen a Dukla Praha ellen csak egy gólos előnnyel utaztunk a visszavágóra, de aztán szépen fokozatosan belelendült a csapat és voltak nagyon jó mérkőzéseink. Még most is beleborsódzik a hátam, ha belegondolok, hogy micsoda stadionokban és szurkolósereg előtt léphettünk pályára. Előtte el se tudtuk volna képzelni, hogy egy Parc des Princes-ben, egy Old Traffordon vagy egy Santiago Bernabeu Stadionban játszhatunk majd. Minden meccs a maga nemében egy rangadó volt. Nehéz lenne rangsorolni őket, de az én szívemhez talán a Partizán elleni meccs áll a legközelebb, ahol az első négy gólt én szereztem. De a madridi győzelem ugyanolyan kedves és szép emlék."

- Kovács Ferenc az első Real Madrid elleni meccs előtt úgy fogalmazott, hogy a legerősebb összeállításban egyenlő eséllyel léphetne pályára a csapata. Tény, hogy a fociban nem létezik a „ha” szó, de mi lett volna, ha a kulcsjátékosok játszhatnak azon a meccsen? Más eredmény született volna Székesfehérváron?

Csongrádi Ferenc: - "Valóban a „ha” szónak nem sok értelme van, ezért nem tudhatjuk. Viszont úgy gondolom, hogy akik az első mérkőzésen játszottak mind egytől egyig becsületesen helytálltak. Hiszen 1-0 volt az eredmény nagyon sokáig, az utolsó pillanatokban kaptunk két gólt. Gyakorlatilag lehetett volna egy 1-0-ás mérkőzés is, vagy talán még 0-0-ás is. De ezt már nem tudjuk meg, és nem tudjuk már bizonyítani sem. Valóban négyen hiányoztunk abból az alapcsapatból a hazai mérkőzésen, de sokszor előfordult, hogy kisegítettek bennünket a többiek. A beugró játékosok is végig nagyszerűen teljesítettek a sorozatban. Ez így volt kerek."

Szabó József:
 - "Ezt már soha nem tudjuk bebizonyítani. Tény és való, hogy mi akkor nem játszottunk és ez látszott a csapat játékán, hiszen a támadásoknál mi hárman, a Csongrádi, a Májer és én meghatározó alakok voltunk. Ha a komplett csapat ki tudott volna állni otthon, akkor lehet játszottunk volna egy szoros mérkőzést. De valószínűleg akkor meg Madridban nem jött volna ki úgy a lépés. Tehát, ha itthon nyerünk egy vagy két góllal, akkor lehet, hogy kint kikapunk hárommal vagy néggyel. Itthon kaptunk idézőjelben egy sima hármast, ami nem volt azért annyira sima. Beállhattunk volna védekezni, de nem csak kihúzni akartuk valahogy, hanem gólt, gólokat akartunk rúgni. Az utolsó tíz percben viszont úgy megkontrázott bennünket a Real, hogy végül egy sima hármas lett belőle."

- 1985 tavaszán az egész ország futball-lázban égett. Óriási volt az érdeklődés, mindenki titeket akart látni. Milyen volt ezt megélni? Hogyan emlékszel vissza erre?


Csongrádi Ferenc: - "Rengeteg telefonhívás és üzenet érkezett, de nem csak Magyarországról, hanem a határon túlról is. Felvidéktől kezdve, Erdélyen át az Egyesült Államokig nagyon sok magyar érdeklődött. Erdélyből érkeztek szurkolók busszal a mérkőzéseinkre. Talán még többen is jöttek volna, ha lett volna férőhely. Voltak, akiknek haza kellett rohanniuk, hogy legalább Tv-n keresztül nézhessék a meccset, mert nem fértek már be a stadionba. Őszintén szólva mi nem éreztük ezt az úgy nevezett „sztárságot”, teljesen hétköznapian kezeltük és éltük meg ezt a sikert. Akkoriban még nem egy-két évet játszott egy játékos egy klubban, hanem tízet vagy tizenötöt. Tehát akkor még ilyen lokálpatrióta csapatok voltak és addigra mire eljutottunk a ’85-ös kupameneteléshez, jó páran már 10-15 éve együtt játszottunk, ha az ifi csapatot is figyelembe vesszük. De akik később csatlakoztak, azok is szintén itt nőttek fel, tehát ismertük egymást. A városért küzdöttünk. Szerintem rengeteget segített és számított, hogy mind ugyanonnan jöttünk. De a mai napig barátok vagyunk, összejárunk és kapcsolatban vagyunk."

Szabó József:
 - "Ahogy jöttek az eredmények úgy lettünk egyre népszerűbbek. Emlékszem vittem a lányaimat óvodába, és még a konyhás nénik is kijöttek ölelgetni. Rengetegen feljöttek hozzánk a lakásba, voltak ilyen kis Videotonos emblémák és azokat osztogattuk. Tényleg megpezsdült az egész város."

- Beszéljünk picit a madridi mérkőzésről, 3-0-s vereség után utaztatok a visszavágóra, mi járt a fejekben?

Csongrádi Ferenc: - "Nyilván a hazai vereség után óriási hátrányban voltunk, így pedig teljes nyugalommal játszhattunk. Én azt hiszem, hogy nem a Real Madrid volt a legjobb csapat. Talán, ha a spanyolokkal nem a végén találkozunk, hanem ősszel, amikor a PSG-vel is, akkor őket is meg tudtuk volna fogni. Akkor voltunk igazán a topon, de ez már csak elmélkedés. Igazán a fejekben nem fordult meg, hogy most kimegyünk Madridba és 4-0-ra nyerünk. Ez áltatás lenne. A  tisztes helytállás volt a cél. De nyilván nem kaphattunk hármat, négyet vagy ötöt, mert akkor az úgy elrontotta volna az ember szájízét. Azt gondolom ez a sorozat így volt kerek, hogy ott Madridban 3-0-ás vereség után fel tudtuk tenni az i-re a pontot, még ha a kupát nem is sikerült megszerezni."


(Kép: vidi.hu)

- Nem sok magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy betalált a Santiago Bernabeuban a Real Madrid ellen. Neked ez sikerült, de les miatt nem adta meg a bíró a gólodat. Nincs benned hiányérzet emiatt?

Szabó József: - "Szerintem szabályos volt az a fejes gól, de a játékvezető nem adta meg. Ugyanakkor két lesgólt a spanyolok is szereztek. Most már úgy vagyok vele, hogy ebből nem tudok jobban kijönni. Csodálatos lett volna, ha megadják, mert az még döntetlen állásnál volt és lehetett volna akár egy szorosabb végjáték is, de ez így volt szép."

- A kupát ugyan nem sikerült hazahozni, de olyan sikert értetek el, amelyre az egész ország büszke lehet. Ennek megfelelően óriási tömeg várt titeket itthon…

Csongrádi Ferenc: - "Hatalmas meglepetés várt minket itthon. Megérkeztünk Ferihegyre és előttünk, mögöttünk kísérték a buszt civil autók és taxisok. Beértünk Fehérvárra, de senki nem szállhatott le, mert a busz egyből oda vitt bennünket a főutcán lévő virágórához. Ott viszont olyan tömeg volt, hogy az emberek vállán jutottunk csak el a Magyar Király Szállóig. Felmentünk az emeletre és ott volt egy kis összejövetel. Óriási meglepetés volt."


Az UEFA-Kupa döntő után Csongrádi Ferenc és Májer Lajos az öltözőben.(Kép: valogatott.blog.hu)

- Meg fogjátok ünnepelni ezt a jubileumi sikert?


Csongrádi Ferenc: - "A tervek között szerepel egy nagyobb ünneplés, majd talán szeptemberben nyugodtabb körülmények között tudunk egy kicsit ünnepelni. Sajnos ezt a jubileumot már Májer Lajos, Horváth Gábor és Kovács Feri bácsi sem élhette meg, így már kicsit csonka ez a csapat, de szeretettel gondolunk majd rájuk is. Úgy gondolom, hogy jó kis zárása lenne ennek a történetnek, ha most így idősebb fejjel a csapat együtt újra eljuthatna azokra a helyekre, ahova a kupamenetelés során eljutottunk. Prágába, Manchesterbe, Párizsba, Szarajevóba és Madridba. Egy körutazással végig járnánk ezeket a stadionokat."

Felhasznált források: Fejér Megyei Hírlap, Népsport - Arcanum DT, vidi.hu

Borítókép: Bob Thomas Sports Photography via Getty Images

Videók