Haza akarták küldeni a fiatal Törőcsiket a BVSC válogatójáról - A legenda útja 2. rész

"Ne röhögtess, Józsi, küldd haza! Először erősödjön meg!"


Fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Törőcsik András a mai napon eltávozott a mennyei csapatba. Emlékezzünk rá cikksorozatunkkal.

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. 

A második részben kiderül, hogy sikerült a BVSC válogatója a fiatal Törőcsik Andrásnak.

-Gyerünk gyerekek, álljatok szépen sorba magasság szerint! - kérte a futballpálya közepén ácsorgó tíz-tizenkét év körüli gyerekeket az edző.

A felszólításra hatalmas zűrzavar támadt a kezdőkörben labdázgató srácok között, de hamarosan mindegyikőjük megtalálta a maga helyét a tornasorban. Miután egymás mellé álltak, akkor látszott igazán, hogy ahányan voltak, annyiféle színű és méretű nadrágban és pólóban jöttek el a Szőnyi útra, a BVSC-tehetségkutatójára.

De ezenkívül volt még valami, ami egyből szemet szúrt a közelben álló szakembereknek és szülőknek.


Borítóterv: Fazekas Szűcs István

Ha végigpásztáztak a fiúkon a legmagasabbaktól haladva a legkisebbekig, akkor apránként, csupán egy-két centimétereket csökkent a srácok magassága. Egészen az utolsó előtti fiúcskáig. Az ott álló tízéves barna hajú focistapalánta volt a második legalacsonyabb a sorban. Amint a későbbi mérések után kiderült, egészen pontosan százharmincöt centiméterre nőtt. No, de ácsorgott még egy kisfiú a sor végén.

Egy vékonyka, szőke srác, aki mindössze a válláig ért a szomszédjának, a második legkisebbnek.

- Józsikám, hány éves az a kisfiú ott a legvégén? - kérdezte meglepetten az egyik szakember a mellette álló, szemlátomást vezető beosztású, elegánsan öltözött nyakkendős úrtól.

- Azt mondta, hogy már elmúlt tíz, úgyhogy elvileg itt maradhat a kiválasztáson. Mondjuk az igaz, hogy így ránézésre az egész gyerek nincs több százhúsz centinél és huszonöt kilónál.

- Ne röhögtess, Józsi, küldd haza! Először erősödjön meg!


- Látatlanban nem fogom elküldeni! Ha már itt van, akkor nézzük meg! Mit veszíthetünk vele? Ha ügyetlen, akkor fájó szívvel elbúcsúzunk tőle.

- Hülyéskedsz? Ha jön egy nagyobb szél, elfújja, aztán kereshetjük!

- Idefigyelj, én még senkit sem küldtem el anélkül, hogy ne láttam volna focizni! Éppen ezért őt sem fogom!

- Szerintem ez időpocsékolás!

- Várjunk még azzal! Képzeld el, hogy ez a kisfiú a szülei nélkül, egyedül jött ide. Nem veszem el a kedvét a futballtól azzal, hogy meg sem nézem!


Fotó: Törőcsik Éva (Törőcsik András a családdal)

- Te tudod! - hagyta rá az ifjabbik edző az idősebb kollégájára a dolgot, aki közben elindult a felsorakozott gyerekek felé, és szót kért:

- Szervusztok fiúk, engem Farkas Józsefnek hívnak! Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan eljöttetek a felhívásra, és hogy mindnyájan futballisták szeretnétek lenni. Aki megfelel ezen a mai kiválasztáson, azoknak én leszek az edzője - mondta jól hallhatóan a negyven év körüli úriember, majd így folytatta: - A két toborzóra veletek együtt több mint százan jöttetek el.

Ebből a sok-sok jelentkezőből fogjuk kiválasztani azt a tizenötöt, akik nyártól a Budapesti Vasutas Sport Club serdülőcsapatának igazolt labdarúgói lesznek. Sok sikert fiúk, nagyon drukkolok nektek! - fejezte be a tudnivalók ismertetését a mester.

Farkas József - akit a tanítványai Józsi bának szólítottak - a honi futballszakma egyik legcsodálatosabb alakja volt. Olyan szaktekintély, akit a közvélemény kevésbé ismert, ám aki nélkül jó néhány klasszissal szegényebb lett volna a magyar labdarúgás.

Szerényen, mindig a háttérben tevékenykedett, de olyan szeretettel és szakértelemmel, amellyel csak olyasvalaki dolgozhat, aki a szívét-lelkét kiteszi a tanítványaiért. Tökéletesen értett a gyerekek nyelvén, emellett kiváló pedagógus is volt egyben.

A BVSC focista palántái második édesapjukként tekintettek rá, és ebben semmi túlzás nincs. Ami csak tőle telt, mindent megtett a fiatal labdarúgókért, ezért aki az ő kezei alatt cseperedett fel - függetlenül attól, hogy később futballista lett-e belőle - mind jó szívvel gondol vissza rá, és a Szőnyi úti vagy később Tatai úti sporttelepen eltöltött időszakára.


Józsi bá a vasutas klubban betöltött szerepe mellett (merthogy edzőként csak másodállásban tevékenykedett) hajnaltól kora délutánig járta az országot. Bármilyen hihetetlen is, vasúti ellenőrként. De hogy mennyire nem tudott kibújni a saját bőréből, mi sem jellemzi jobban, hogy a vidéki végállomásokon leszállva egyből a helyi futballpályákra sietett, hogy ifjú tehetségek után kutasson szeretett klubja számára.

Mindezek mellett délutánonként több korosztálynak is edzéseket vezényelt, sőt a helyi toborzókat is ő szervezte a zuglói srácok számára.

A kiváló utánpótlás-neveléséről méltán elhíresült vasutas egyesület Szőnyi úti pályája Törőcsikék lakásának közvetlen közelében volt, így Andrisnak csupán egy rövid sétába tellett, hogy megmérettesse magát. A megjelent fiúk közül a legtöbben valószínűleg tényleg egy versengést láttak a dologban, mert a bemelegítő játék során, mint a vércse az áldozatát, úgy kergették a bőrlabdát.

Nemhogy egymást, de még magukat sem kímélték, így az ötödik perc környékére Andrist már sokadszor öklelték fel a nála tíz-húsz kilóval súlyosabb gyerekek.

- Látod Józsi, megmondtam én neked! Ez nem ennek a picurnak való! Vegyük ki a játékból, még a végén összetörik a többiek - próbálta bizonygatni az igazát a fiatalabbik tréner.

- Srácok, elég ebből, jöjjön mindenki ide! Hatfős csapatokat csinálunk, és folyamatos cserékkel mehet a játék a két kiskapura - szólt közbe Józsi bá, mint aki meg sem hallotta kollégája duruzsolását, és hozzátette: - Idefigyeljetek srácok! Ne mindenki a labda után fusson! Helyezkedjünk inkább el a pályán posztok szerint!

Figyeljetek, majd én egyesével kijelölöm a helyeteket! - magyarázta, és azzal a lendülettel elrendezgette a srácokat a különböző csapatrészekben. Andris a csatársor közepén kapott helyet, és láss csodát, amikor hozzá került a többiek által ide-oda rugdosott bőrlabda az egy csapásra engedelmeskedni kezdett a gazdájának. Ügyes cselekkel, pontos passzokkal és egy okosan beemelt góllal jelezte a szakvezetőknek, hogy a sok jelentkező közül éppen ő, a legkisebb fiú a legtehetségesebb.


Fotó: Dunai Ede (Törőcsik András és Dunai Ede)

- Na mit szólsz ehhez? - kérdezte a vezetőedző a segédjét.

- Józsi, neked lett igazad, ez a gyerek nagyon ügyes - bólintott elismerően az ifjabbik tréner.

- Andriskám, gyere csak ide! - hívta oda magához Farkas József az apró szőke kisfiút, majd megpaskolta a vállát, és csak ennyit mondott: - Mindent láttam, amit akartam, most már mehetsz haza!

A kis Törőcsik nem akart hinni a fülének. Szinte meghűlt az ereiben a vér, hogy máris eltanácsolják, de a vezetőedző még nem fejezte be a mondandóját:

- Holnap négy órakor várunk edzésre! Ugyanitt a Szőnyi úton. De akkor már légy szíves, hozd magaddal édesapádat vagy édesanyádat is!


Andris már-már sírásra görbülő száján azon nyomban egy óriási, széles mosoly jelent meg, de talán nem is ő lett volna, ha rögtön engedelmeskedik.

- Még vissza szeretnék állni focizni! - kérte.

- De hiszen egyedül jöttél ide, úgyhogy jobb lesz, ha időben hazaérsz! Még akkor is, ha mondtad, hogy itt laksz a szomszédban!

- Józsi bá, tessék megengedni! Csak egy gólig hagy álljak vissza - könyörgött tovább Andris.


- Na jól van, legyen úgy! - engedett a fiúnak a mester, aki a szíve legmélyén már sejtette, hogy egy igazi kincset talált.

A kis Törőcsik lelkesen visszaállt a többiek közé, azonban az első csele után a toborzón immár sokadszorra megbolondított nagydarab hátvéd szó szerint felöklelte. Andris a kellemtelen ütközés következtében - jókora repülőutat megtéve - a pálya melletti sártengerben landolt. A zuhanás végén fejjel lefelé érkezett a földre, így a szája és az orra telement sárral.

- Látod, ez itt a baj! Nekem az a véleményem, hogy túl kicsi és gyenge még, Inkább jöjjön vissza jövőre - erősködött tovább a segéderő..

- Ezt a srácot lasszóval se viszi el tőlem senki! Gondolod, hogy elküldöm? Őrültség lenne! Mert mi van akkor, ha addigra elviszi egy másik csapat? - értetlenkedett a vezetőedző, de már rohant is a kis tehetséghez, hogy megnézze, nem esett-e komolyabb baja.


- Józsi bá, mondja meg neki, hogy a labdával játszunk! Vagy ha az nem megy neki, akkor küldje át a birkózókhoz! - dühöngött Andris, miközben prüszkölve próbált megszabadulni a szájában lévő föld és sár csöppet sem jóízű elegyétől.

- Gyere, megmossuk az arcodat! - simogatta meg Andris feje búbját Józsi bá, majd amikor végeztek, így búcsúzott:

- Holnap négykor várlak! Méghozzá egy igazolványképpel együtt!

- Igazolványképpel? Hogyhogy?

- Úgy, hogy le vagy igazolva!

 

Sport365.hu - Törőcsik András így lett labdarúgó - A legenda útja 1. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra című könyvében mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az első történetből megtudhatjuk, hogyan lett focista a fiatal Törőcsik András.


Sport365.hu - A fiatal Törőcsik András találkozása Mezey Györggyel - A legenda útja 3. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A harmadik részben kiderül, hogy vélekedett Mezey György a tinédzser Törőcsik Andrásról. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu - Így lett az Újpest labdarúgója Törőcsik András - A legenda útja 4. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A negyedik részben kiderül, hogy került Törőcsik András az Újpest csapatához. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

 

Sport365.hu - Törőcsik András első edzése Újpesten - A legenda útja 5. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az ötödik részben Törőcsik András első edzését idézzük fel az Újpest csapatánál. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

 

Sport365.hu - Törőcsik András pályára lép az Újpest színeiben - A legenda útja 6. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András - Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A hatodik részben Törőcsik András magára húzta az Újpest csapatának mezét, és először a felnőttek között pályára lépett a bolgár Levszi Szófia elleni BEK mérkőzésen.

 

Borítókép: Dunai Ede
Forrás: Dunai Ede

Videók