Amikor az Újpest már az első meccsen lerendezte a továbbjutást

Huszonhárom évvel ezelőtt a lila-fehérek idegenben győzték le a török Göztepét a Vásárvárosok Kupájának elődöntőjében.


52 ÉVE TÖRTÉNT - AMIKOR AZ ÚJPEST EGY EURÓPAI KUPA ELŐDÖNTŐJÉBEN MÁR AZ ELSŐ MECCSEN LERENDEZTE A TOVÁBBJUTÁST

1969. április 23-án a VVK legjobb négy csapata között az Újpesti Dózsa Törökországba, a Göztepe félelmetes hírű stadionjába látogatott.

A hazai csapat elképesztő teljesítménnyel menetelt az elődöntőig, különösen otthon voltak ellenállhatatlanok.

Bizonyítékul vizsgáljuk meg az elődöntőig vezető útjuk hazai meccseit :

Göztepe - Marseille (francia) 2:0
Göztepe - Pitesti (román) 3:0
Göztepe - OFK Beograd (jugoszláv) 2:0

Ráadásul egy évvel korábban az Atletico Madrid sem úszta meg alapos verés nélkül. Az is 3:0 lett, tehát a törökök nem csupán mindig nyertek, de gólt sem kaptak.
Mit lehet tenni egy ilyen csodacsapat ellen? Baróti Lajos tanítványai nem foglalkoztak a statisztikákkal, inkább úgy döntöttek, focisulit tartanak.

Nézzük a felejthetetlen mérkőzés tudósítását és a döbbent reakciókat:
Szerdán délután Baróti Lajos taktikai értekezletet tartott, majd este hat órakor elindult az együttes a pályára. Fél órával a találkozó előtt teljesen megteltek a lelátók.

A nagyszerű világítás mosolyt csalt az újpesti fiúk arcára, bezzeg a rossz talajú, egyenetlen pálya hamar elvette a kedvüket. Hatalmas hangorkánban kezdődött a játék. A török csapat nagy lendülettel kezdett, egymás után vezette a rohamokat, ezek azonban nem voltak veszélyesek, mert a magyar védelem minden támadást a középpályán visszavert.

Az 5. percben Dunai II. kitört, a kapus kifutott, a csatár a kapu mellé gurította a labdát. A 9. percben Benétől jó helyzetben elpattant a labda. A 12. percben egy gyors, ötletes Dunai II. – Bene kombináció végén Bene 5 méterről a hálóba vágta a labdát. 0:1.

Három perccel később egyenlítettek a törökök. A 16-oson belül Solymosi kézzel ért a labdához. A játékvezető nyomban 11-est ítélt. A büntetőt Csaglajan értékesítette. 1:1.

Az Újpesti Dózsa fölényére jellemző, hogy néhány perc leforgása alatt 4 szögletet értek el. A 25. percben Dunai II. átadásából Göröcs lőtt mellé. A 32. percben egy szabálytalanság miatt 18 méteres szabadrúgáshoz jutott az Újpesti Dózsa, Bene állt a labda mögé és nagy erejű lövéssel a bal alsó sarokba zúdította a labdát. 1:2.

A félidő hátralevő idejében higgadtan, okosan tartotta a labdát a magyar csapat.

Szünet után is a magyar csapat lépett fel támadólag. Egy alkalommal Dunai II. lövését védte a válogatott Ali. Egy gyors török támadás végén Cenap forgolódása miatt odalett egy jó helyzet. A Dózsa magabiztosabb volt. A 60. percben Dunai II. hajszállal lőtt a kapu fölé. A másik kapunál Fevzi lövését védte Szentmihályi. A 63. percben Bene két védőt is lerázott, aztán Dunai II. elé perdítette a labdát, s a nyurga csatár a kimozduló kapus mellett a hálóba vágta. 1:3.

Most már idegesen, kapkodva játszott a Göztepe, a magyar csapat viszont annál higgadtabban. Fazekas lövése elakadt a védőkben. A 70. percben Ercan lövését védte Szentmihályi. A 71. percben a sérüléssel bajlódó Zámbót Nyírő váltotta fel. Változatlanul érdekes, izgalmas volt a mérkőzés. A Göztepe játékosai nagy erőfeszítéseket tettek a hátrány csökkentésére. Időnként a hátvédek is bekapcsolódtak a támadásvezetésbe, ennek következtében azonban fellazult hátsó alakzatuk, amit ügyesen kihasználtak az újpesti csatárok.

A 78. percben Bene egyedül ugrott ki, szélvész gyorsasággal száguldott a kapu felé. Mehmet II. keresztezett, a magyar csatár jó ívben emelte a labdát a kifutó kapus feje fölött, a hátvéd azonban közbedobta magát, s róla szögletre pattant a labda. Ezután Szentmihályit tapsolta meg a közönség egy bravúros védésért, majd a 81. percben ismét gólt ért el a Dózsa. Fazekas Benét szöktette, a középcsatár magára vonta a védelmet, Dunai II. elé tálalt, aki most sem hibázott. 1:4.

A törökök szemmel láthatólag visszaestek, lassan, sok adogatással szőtték támadásaikat. A lila-fehérek sem erőltették a gyors iramot, Káposztánál volt a labda, amikor az olasz játékvezető a mérkőzés végét jelezte.



Váratlanul érte a hazaiakat a nagyarányú vereség, a Dózsa szép, gólra törő játékát azonban sportszerűen értékelte. Mosolygó arccal keresték fel az újpestieket a Göztepe vezetői, hogy gratuláljanak és a csapatot sokan várták meg a kijáratnál, hogy udvarias tapssal köszöntsék az autóbuszba beszálló játékosokat.

Jött, látott és győzött a magyar csapat, méghozzá olyan imponáló játékkal, amire a török szurkolók, lapok és labdarúgó vezetők sem tudtak már megfelelő dicsérő jelzőt találni.

A II. félidőben a török rádióriporter így vigasztalta hallgatóit: „ Ilyen futballparádét, mint amit az izmiri 25.000 néző láthat, aligha láttak még török honban!” S közben a rendkívül rossz, földes játéktéren Benéék szinte azt csináltak a labdával, amit akartak. Légstoppok, testcseles beugratások, futtában lőtt szöktetések, 20-30 méteres hajszálpontos átadások, cselsorozatok változatát mutatták be az újpesti fiúk, az sem zavarta őket, hogy rajtuk kívül tizenegy hazai labdarúgó is a pályán volt, és győzni szeretett volna.

-Négy gólt hazai pályán a profi Göztepe még soha sem kapott – mondta a vacsoránál az izmiri labdarúgó-szövetség elnöke.

Mit is mondhatnék még az izmiri felejthetetlen 90 percről? A mérkőzésről adott telefonjelentésben már sok mindent elmondtam, erről a játékról viszont nem lehet eleget mondani. Inkább a török lapok néhány idézetét és címét szeretném megemlíteni, s úgy gondolom, ez talán mindennél többet mond a remek újpesti győzelemről. Íme az idézetek, amik érzékeltetik, hogy mi is történt április 23-án a VVK-döntőbe jutásért zajló mérkőzésen:

„ Ez a futball, ezt nevezik játéknak. Megtapsoltuk a magyarokat. Ezek nem futballisták, hanem ördögök. Ez az igazi magyar rapszódia, ahol a zongorista virtuóz módon játszik. Ezt a gólesőt egy esernyő sem tudja felfogni. Hogy mi lesz a pesti visszavágón? Ha rágondol az ember, szétrobban a feje. Mivel pedig ezt senki nem akarja, a legjobb, ha nem is gondolunk rá. Törökországban ilyen tudású csapat még nem játszott. A korszerű labdarúgást játsszák, s mi boldogok lehetünk, hogy ilyen csapattól tanulhatunk. Amikor akarták, a játékot megállították a szó szoros értelmében. Aztán hirtelen villanásszerűen robbantak, hogy később újra lágyan, szelíden, játékukkal betöltsék az egész pályát. Grosics, Bozsik, Hidegkuti, Puskás óta ilyen futballt nem láttak Törökországban. Vajon mit tudhatnak füves pályán, ha ezen a rossz talajon erre voltak képesek? Tus – 1:4! A magyarok mindent bemutattak, de lehet, hogy nagyon mély érzésűek, vagy szégyenlősek voltak, hogy megelégedtek a négy góllal. Ha egy kicsit büszkébbek lettek volna, akkor minden török játékosra jutott volna egy gól.”

Borítókép: futballtortenet.blog.hu 
Forrás: Dunai Ede írói oldala

Videók