Ökölvívás: hiába a hazai pálya, magyar fölény lesz Trabzonban

Fantasztikus teljesítménnyel mutatkozott be a trabzoni olimpiai kvalifikációs ökölvívó torna második napján a 69 kilós Bacskai Balázs.

Európa-bajnokunknak mindössze másfél menet is elegendőnek bizonyult, hogy a bírók leléptessék ellene az észt Dmitrij Kormolint. A Vasas-Süllős ifjú klasszisa idei, talán legnehezebb meccsére készül, hiszen a negyeddöntőben a helyiek nagy kedvence, Abdulkadir Koroglu vár rá. Bacskai úgy véli, hogy amíg a török ellenfele szurkolói a lelátón tesznek meg mindent a trabzoni ökölvívó sikeréért, addig az ő családtagjai, ismerősei, a magyarok millió lesznek ott vele a ringben. Ez a tudat akkora erőt ad neki, hogy szerinte, ha zártan, magabiztosan fog bunyózni, a megelőző ütéseivel meglehet az áhított újabb győzelem. Legalább 15 percet beszélt a még mindig kórházban fekvő, de egyre jobban lévő Dobrádi Zsolttal, és Bacskai hatalmas lelki pluszt kapott a társaiért a betegágyán is szorító ökölvívótól.

- Túl van a bemutatkozáson, mégpedig egy látványos, közönségszórakoztató meccsen. A külső szemlélő úgy volt vele, csak idő kérdése, mikor szünteti be a bíró az egyenlőtlen csatát. Belülről is ilyen egyszerűnek tűnt?

Bacskai Balázs: - Noha kétségtelenül úgy tűnhetett kívülről, hogy könnyed testmozgásra hasonlít a meccs, belülről ez egyáltalán nem így volt. Keményen, összpontosítva bunyóztam az előzetesen megbeszéltek szerint, ám az kétségtelen tény, hogy simán nyertem. Nagyon jó felvezetése volt ez a negyeddöntőnek.

- Eddig veretlen idén, és őszintén remélem, hogy ez a sorozat nem szakad meg egyhamar…

Bacskai Balázs: - Nagyon kellett ez a meccs, hiszen idén eddig ezzel a találkozóval együtt is mindössze hetedszer léptem szorítóba, igaz, a hetedik győzelmemet arattam. Már meccshiányom volt, mert Trabzon előtt a Bocskain három, a Bundesligában két, míg a BoxingOne sorozatban egy találkozóm volt. Márpedig nekem szükségem van a sok meccsre, hiszen amikor 2010-ben a moszkvai Európa-bajnokságot megnyertem, már húsz győzelemmel a „kezemben” érkeztem.

- Mostani formája már a moszkvai közelébe jár?

Bacskai Balázs: - Most úgy érzem, pont azon a szinten vagyok, sőt, morálisan azóta talán még jobb is lettem.

- Kell is a jó forma, hisz a trabzoni torna tán legkeményebb meccse jön a hazaiak kedvence, Koroglu ellen. A csarnok hangulatát elnézve, hatalmas lesz az ellenszél…

Bacskai Balázs: - Ez így van, de ha magabiztosan, zártan bokszolok, ha rendre képes leszek megelőzni őt, és kombinációkat ütni, akkor állítom a közönségével együtt sem lesz esélye ellenem. Ráadásul én sem leszek egyedül, mert érzem és tudom, hogy a családom, a barátaim és a hazai szurkolók milliói mind ott lesznek velem a ringben.

- Most szünnapja van. Látva a tegnapi teljesítményét, nem lett volna jobb, ha menetből kell bokszolnia a törökkel?

Bacskai Balázs: - Lehet ennek a szünnapnak rossz és jó oldala is. Talán az egyetlen rossz, hogy a török, aki már kétszer is végigbunyózott három menetet, ki tudja pihenni magát. Ám mivel sokat fogyaszt, így egy nappal tovább kell tartania a súlyát, ami azért a két meccsel együtt sokat kivehet belőle. De én sem ezzel, sem pedig semmilyen külső körülménnyel nem foglalkozom, mert tudom, a sorozatmeccseket viszont egyértelműen én bírom jobban.

- A válogatott számára hatalmas pszichés teher lehet Dobrádi Zsolt súlyos lebetegedése éppen az utazás előtt pár nappal. Tartják vele a kapcsolatot?

Bacskai Balázs: - Zsolti nagyon sokat segít valamennyiünknek. Beszéltem vele telefonom, és ez alatt a negyedóra alatt rengeteg energiát szabadított fel bennem. Örülök, hogy fokozatosan javul az állapota, hisz ő az olimpiainál sokkal fontosabb kvótát nyert meg: az életét. Most rajtunk a sor, nemcsak magunkért, hanem Zsoltiért is küzdünk a szorítóban.