A "Törpe", aki király lett nehézsúlyban – A boksz legendái 2. rész

Rocky Marciano sosem számított nehézsúlyúnak, mégis ebben a súlycsoportban lett király, sőt minden idők egyik legsikeresebb bajnoka lett. A boksz történelmében ő az egyetlen olyan világbajnok, aki veretlenül vonult vissza.


Rocco Francis Marchegiano 1923. szeptember 1-jén a massachusettsi Brockton városában látta meg a napvilágot. Szülei Pierino Marchegiano és Pasqualina Picciuto Olaszországból vándoroltak be Amerikába. Édesapja Ripa Teatina, míg édesanyja San Bartolomeo in Galdo városából született. A ”kis” Rocky-nak három lány- (Alice, Concetta, Elizabeth), illetve két fiútestvére (Sonny, Peter) volt. Érdekesség, hogy 18 hónaposan tüdőgyulladásban, majdnem meghalt. A legendás bokszoló gyerekként baseballozni szeretet, de gyakran látogatta az edzőtermeket is. 1943 márciusában besorozták, majd Walesbe irányították. Két év szolgálat után elhagyta a sereget.

Amatőrként nem ért el komoly eredményeket, igaz 1946-ban megnyerte a Fegyveres erők amatőr ökölvívó bajnokságát. 1947. március 17-én megszakadt amatőr karrierje, ugyanis belépett a profik táborába. Marciano első profi mérkőzésén a harmadik menetben kiütötte Lee Epperson t, majd egy meglepő döntést hozott. Visszatért az amatőrök közé és elindult az Össz-keleti aranykesztűs bajnokságon (1948. március). Komoly sikereket nem ért el, ugyanis Coley Wallace legyőzte őt. Tavasszal amatőrként folytatta pályafutását. 1948-ban elindult az Amateur Athletic Union (AAU) bajnokságán, ahol kiütötte George McInnist, majd kézfájásra hivatkozva visszalépett a tornától. Ez volt az utolsó amatőr bokszmérkőzése.

Érdekesség, hogy 1947. márciusában az MLB-ben érdekelt Chicago Cubs farmcsapatánál a Fayetteville Cubsnál járt próbajátékon. Három hét után szakított a csapattal és a baseballal is. Visszatért Brocktonba és újra a bokszkarrierjével foglalkozott. Komoly csapatot épített maga mellé, ugyanis barátja Allie Colombo mellett Al Weill, Chick Wergeles (mindketten menedzserek) és Charley Goldman (tréner) is segített neki a felkészülésében.

1948. július 12-én ténylegesen is elkezdte profi karrierjét. Marciano az első menetben ütötte ki Harry Bilzeriant. Szép lassan egyre népszerűbb lett az amerikai-olasz bunyós, de felmerült egy apró probléma. Szegény ringspeakereknek és a szurkolóknak nehéz volt kiejteni a Marchegiano nevet, ezért meg kellett változtatnia azt. Al Weill először Rocky Mack-nek akarta hívni a bokszolót, de ő ezt elutasította, majd felvette az olasz hangzású Marciano nevet.

Marciano 1950. március 24-én profi pályafutása legnehezebb mérkőzését bokszolta. A legendás ökölvívó a szintén veretlen Roland La Starzával csapott össze. A három pontozó döntetlenre adta a mérkőzést (5-4, 4-5, 5-5), azonban Marciano a kiegészítőpontokkal 9-6-ra megnyerte a találkozót, ezzel megőrizte veretlenségét. Érdekesség, hogy a karrierje további részében soha senki nem tudta megszorítani ennyire.



1951. október 26-án a 8. menetben megfékezte a nehézsúly egyik legjobbjának tartott Joe Louist (Marciano 84 kg, míg ellenfele 97 kg volt), aki korábban 26-szor védte meg a súlycsoport világbajnoki címét, nem mellesleg ez volt az utolsó profi mérkőzése. 1952. július 28-án már a második menetben kiütötte Harry Matthewst, ezzel a nehézsúlyú világbajnok hivatalos kihívója lett. Szeptember 23-án a 13. menetben kiütötte Jersey Joe Walcottot, ezzel elhódította a világbajnoki címet. Ezt a mérkőzést a Ring magazin az év találkozójának választotta meg.

1953. május 15-én visszavágót adott Walcottnak, de a kiöregedő bokszoló már az első menetben ”megadta” magát. A cím elhódítása után ötször védte meg azt. Érdekesség, hogy Marciano La Starzának is adott egy újabb esélyt. A világbajnok, ezúttal nem adott munkát a pontozóknak, ugyanis a 11. menetben leléptették a kihívót. Ezt az összecsapást 1953 legjobb mérkőzésének választotta meg a Ring magazin.1954-ben kétszer is legyőzte Ezzard Charlest. A második találkozójuk az év legjobb összecsapása lett. Utolsó mérkőzésén 1955. szeptember 21-én a 9. menetben kiütötte Archie Mooret. 1956. április 27-én világbajnokként, makulátlan mérleggel (49-0 43 KO) bejelentette visszavonulását.

Visszavonulása után a megszerzett jövedelméből élt, illetve TV-ben bokszmeccseket kommentált. 1969. augusztus 31-én egy magánrepülőgéppel Iowa-ba, Des Moines-ba utazott, a gép lezuhant Newton városa közelében (Iowa). Rocky Marciano és a gépen utazók meghaltak. Pár hónappal halála után bemutatták a The Super Fight című filmet, ahol Marciano egy fantázia mérkőzésen megküzdött Muhammad Alival. Kegyetlen és szinte megfékezhetetlen stílusa miatt hatalmas kedvenc volt. A ”mindössze” 180 centis legenda halhatatlan lett a nehézsúlyúak között.

Videók