A nehézsúly halála: Alitól a dögunalomig – videó

A múlt hétvégén ismét bebizonyosodott az, hogy a nehézsúly nagyon mély gödörben van. Nem a két Klicskóban kel keresni a bajt, hiszen ők a dolgukat végzik. Leginkább a korok változásával járó életformának tudható be az évek óta tartó pangás.


A profi boksz világában pár évvel ezelőtt egy nehézsúlyú ütközet minden pénz megért. Napjainkban Németországon kívül nem igazán eladható egy-két nehézsúlyú ütközet, ezt bizonyítja, hogy februárban kettő, míg márciusban egy világbajnoki címmérkőzést rendeztek a ”királykategóriában”, de az Egyesült Államokban egyiket sem közvetítették. Igaz ez nem meglepő, hiszen az amerikaiak Muhammad Ali, Joe Louis, vagy Mike Tyson mérkőzésein nőttek fel. Felsorolhattunk volna több nevet is, de azzal egyre mélyebbre nyomnánk a kést, hiszen szeretett sportágunk és vele együtt a súlycsoport egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül.

A nehézsúly mai ”állományából” kiemelkedik a két Klicsko. Vitalij a WBC (Bokszvilágtanács), míg Vlagyimir a WBA Szuper (Boksz Világszövetség), a WBO (Boksz Világszervezet), az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) és az IBO (Nemzetközi Boksz Szervezet) világbajnoki címeit őrzi. A WBA-nél Alexander Povetkin a regurális bajnoki cím tulajdonosa. Vagyis a nehézsúlyban egyetlen amerikai sem birtokol komoly (!) szervezet világbajnoki címet. Megint előjön Ali, Tyson, Rocky Marciano, aki félnehézsúlyúként ”szétcsapott” mindenkit a nehézsúlyban, Larry Holmes, vagy Joe Frazier neve, akik Amerikának szereztek hírnevet.

Az amerikaiaknak kellene egy új Ali. „Ha valaki olyan nagy, mint én, nehéz szerénynek lenni” vagy „Lebegj, mint a lepke, és csípj, mint a méh!” – két idézet Alitól, aki a ringben meg is tudta csinálni azt, amit ígért. A jelenlegi mezőnyben igazi szájhősök vannak, akik beszélni tudnak, de a ringben semmit sem csinálnak. A nagyképűség és a lustaság sajnos jellemző a mai ökölvívókra. Csak egy példa. Ali  Frazierrel és George Foremannel is olyan intenzitású mérkőzéseket vívtak, amelyekbe a mai bokszolók szinte belerokkannának.

Lássuk be Amerikának Tyson és Evander Holyfield óta nem volt világbajnok szintű ökölvívója a nehézsúlyban. Hasim Rahmant, Chris Byrdöt és Lamon Brewstert sem nevezhetjük ”korszakos” bajnoknak. A két Klicskót nem lehet hibáztatni semmiért. Az adottságaik és a képességeik alapján nekik ez a stílusuk. Arról nem tehetnek, hogy senki sem mer ellenük bokszolni. A sikereik, pedig önmagukért beszélnek.

A nehézsúly haldoklik, de ki mentheti meg? Mikor láthatunk ismét egy élvezhető bokszmeccset? Meddig uralkodnak a Klicsko testvérek? Rengeteg a kérdés, de választ kapunk-e rájuk.

Videók