Kézilabda: "csak akkor fejlődnek a játékosok, ha játszanak" - Hajdú János az utánpótlásról

Hajdu János leány utánpótlás szakágvezetővel, a junior és az ifjúsági válogatott keret, egyben a Nemzeti Kézilabda Akadémia edzőjével a jövő reménységeiről és a jelenlegi helyzetről beszélgetett a kezi.hu szaklap.

- Hogyan látja a női utánpótlás helyzetét?
"A lányoknál és a fiúknál nem ugyanaz a szint, ha a fiatal játékosokról beszélünk, mert egy tizenhat éves lány akár már egy jó NB I-es játékos is lehet, míg a fiúknál ezt nem lehet elmondani, ráadásul, aki a nőknél 18-19 éves korára nincs ott az első osztályban, már elkésett. A lányok, ilyen értelemben korábban érik el a felnőtt kort. Úgy látom, hogy a magyar női utánpótlás elég jól áll, de az biztos, hogy sokat kell együtt dolgozni, edzeni, hogy sikeresek legyenek a válogatottak. Persze vannak hiányposztok, de nem véletlen, hogy az ifjúsági válogatott a 2012-es világbajnokságon ötödik lett, a junior csapat pedig bronzérmet szerzett. "

- Miben tartanak előrébb és miben vannak lemaradva a lányok a nemzetközi mezőnyhöz képes?
"Csapatvezetőként kint voltam a legutóbbi ifi vb-n, majd a juniorokkal játszottunk a norvégokkal, dánokkal és azt kell, hogy mondjam, nagyon nehéz összehasonlítani a csapatokat, a játékosokat, mert például a norvégok, a románok, a dánok alkatilag jobbak, úgy választják ki őket, hogy magasak, jó adottságokkal rendelkeznek, ami nálunk nincs egyértelműen így. Nekünk nincsenek 190 centiméter magas átlövőink. Az alkat azonban csak egy szintig meghatározó, megfelelő stílussal, gyorsasággal, technikával nagyon sokat lehet kompenzálni. A magyarok pedig elég jól képzettek, jól küzdenek, jól játsszák ezt a játékot. Ügyesek, gyorsak, taktikusak, tehetségesek. A mostani első éves juniorok között van egy-két olyan játékosunk, aki NB I-ben már 60-80 gólt lő 16-18 évesen és rendszeresen játszik NB I-ben. Többek között a győri nevelésű, Veszprémben játszó Tóth Gabriella, a Fradi jobbátlövője, Szekerczés Luca, a győri szélső Korsós Dorina, a beálló Sirián Szederke vagy a védekezésben nagyon hasznos Bárány Krisztina ezek közé a játékosok közé tartozik, és nem feledkezhetünk meg a tehetséges kapusainkról sem, a győri Szemerei Zsófiáról, a váci Bíró Blankáról, és a Fradiból érkező Ferenczi Annamáriáról. "

- Hogyan kaphatna több lehetőséget az élvonalban a többi fiatal játékos?
"2003-ban kerültem a szövetséghez, és azóta folyamatosan próbálkoztunk több kollégámmal, hogy a junior válogatottat indítsuk el az NB I-ben, de ez minden kísérlet ellenére sem sikerült. Óriási hiba volt, mert igenis meg kell találni a lehetőséget, hogy ezek a játékosok az NB I-ben játszhassanak. Ebben a korosztályban a legfontosabb a megfelelő versenyeztetés, mert edzhet valaki a világ legjobb szintjén, ha nem játszik, nem ér semmit az egész! Többek között a Nemzeti Kézilabda Akadémiának ez is az egyik célja, hogy azok a tehetséges játékosok, akik a padon ülnek vagy még ott sem, kapjanak játéklehetőséget. "

- Milyen lehetősége van még a fiataloknak?
"Nagy lehetőség nyílt meg például a felhalmozódott győri utánpótlás előtt a Veszprém női csapatának anyagi gondjai és a lépéskényszere miatt, és ez nagyon jót tett ezeknek a fiatal játékosoknak, akik rendre bizonyítják, hogy érdemes volt őket az első osztályban szerepeltetni. "

- Melyik klubokban jó az utánpótlás-nevelés?
"Ahol a kényszer ráviszi a klubot arra, hogy saját nevelésű játékosokkal szerepeljen a bajnokságban. A Békéscsabát itt mindenképpen meg kell említeni, az elmúlt években több játékost adtak a különböző válogatottaknak, például Szekeres Klára, Cifra Anita onnét indult, vagy éppen ott vannak még a korosztályos tehetségek, Dombi Luca, Walfisch Mercédesz vagy az ifi Diószegi Krisztina. Érdemes megemlíteni Debrecent is, és több olyan kisebb várost, Szekszárdot, Mohácsot, Szombathelyt, Marcalit, ahonnan a legtehetségesebbek elkerülnek nagyobb klubokhoz, de ezeken a településeken kiváló munka folyik. A kisebb nevelő egyesületek nagyon értékesek. Természetesen a Győr és a Ferencváros továbbra is kiemelkedik utánpótlás szinten is, nagy létszámmal dolgozik a két élklub, és mindig adnak a sportágnak tehetséges gyerekek."

- Milyen szinteken versenyeztetik a lányokat a klubok?
"A női mezőnyben van egy érdekesség, mert az első osztály után ugyan a junior bajnokság következne, de szerintem ezt az NB I/B felnőtt kiváltja, mert azok az ifik, juniorok, akik ezen a szinten szerepelhetnek, és ott vannak a góllövőlista elején, 100-120 gólokat lőnek évente, mindenképpen figyelemreméltó teljesítményt nyújtanak. Jó lenne ezt a szintet tartani, hogy az ifi válogatottak NB I/B-ben is játszanak, a juniorok pedig érjék el az NB I-et, mert így tudnak fejlődni."

- Hány mérkőzést játszanak ezek a játékosok hetente?
"Két variáció van, néhány klubban versenylovakat csinálnak belőlük, négy-öt meccsük is van hetente, mert a klub mindent meg akar nyerni és mindenhova elviszi a legjobb játékosait, akik egy hétvégén akár három-négy csapatban is szerepelnek, ugyanennyi edzőhöz, társhoz igazodnak, minden stílushoz próbálnak alkalmazkodni, de ez borzasztó. Képzésre, regenerálódásra, megfelelő táplálkozásra pedig nem marad idő. Ez nem jó, én azt gondolom, hogy kell a megfelelő szintű versenyeztetés, de a képzés is legalább ennyire fontos. Természetesen vannak olyan egyesületek is, amelyek erre jobban odafigyelnek, és megfelelő szinten versenyeztetnek és jól bánnak a játékosaikkal. "

- Mire kell még odafigyelni ennél a korosztálynál?
"A megfelelő, magas szintű versenyeztetés és képzés mellett nagyon fontos lenne, hogy ezek a játékosok tanulhassanak. Meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a játékosok gimnáziumban tanuljanak, nyelveken beszéljenek, utána pedig vizsgázni tudjanak az egyetemeken, főiskolákon. Ebben pedig segíteni kell, mert heti két meccs, utazások és edzés mellett ezt nem könnyű végigcsinálni. Erre már vannak kiváló példák az országban, például a fővárosi Kovács Pál Gimnázium, ahol azon vannak, hogy segítsék a tehetséges fiatalokat. Eger is jó példa, ahol a csapat az NB I/B-ben az élén áll és tizennyolc játékosuk mindegyike főiskolai hallgató. Harmadik példaként a Nemzeti Kézilabda Akadémiát említeném, ahol éppen most zajlanak a felvételik, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy játékosképzés mellett a tanulás is fontos szerepet kapjon. "

- Hányan érhetnek oda ezekből a csapatokból a 2016-os riói, majd a 2020-as olimpiára?
"Az ifik, a 96-97-esek közül 2-3 játékos megérhet arra, hogy számolni kelljen vele, mint lehetséges kerettaggal, a 94-95-ös juniorok közül, pedig ha 5-7 játékos odaér, akkor az már nagyon jó eredmény lenne!"