"Nincs én ötletem, te ötleted, hanem egy közös haditerv van, és ez működik."

Nagy László elárulta mi lehet a férfi kézilabda-válogatott titka, de beszélt a csapat jövő évi terveiről is.


Szűk másfél év alatt teljesen új pályára állt a férfi kézilabda-válogatott, és Nagy László alelnök irányítása alatt egy csapásra minden jobbra fordult a csapatnál. A MOL Csapat a hogyanokról beszélgetett az egykori játékossal.

A 2020-as Európa-bajnokságon még csak a magyar válogatott játéka, a 2021-es világbajnokságon már a torna végeredménye is óriási sikert hozott. Pedig bő egy évvel ezelőtt, amikor Nagy László a szövetség férfi szakágáért felelős alelnökeként bemutatta a Gulyás Istvánból és Chema Rodriguezből álló új válogatott stábot, és beszélt a következő két év terveiről, inkább reménykedtünk benne, mint hittük, hogy ütőképes csapattal várjuk majd a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságot.

“Én sem tudtam. Honnan is tudhattam volna? De nagyon akartam, hogy így legyen, és ami még fontosabb, hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni” - mondta a MOL Csapatnak Nagy László alig néhány órával az egyiptomi világbajnokságról való hazatérése után.

A világbajnokságon az ötödik helyen végzett férfi kézilabda-válogatott, ha nem is sok jel utalt rá, egymás után a második tornáját hozta le nagyszerű teljesítménnyel. Ez elsősorban azért megdöbbentően jó hír, mert miként a csapat edzői, úgy a válogatottat alkotó játékoskeret is meglehetősen rutintalannak számít a nemzetközi mezőnyben, valahogy mégis csapattá kovácsolódott az első pillantásra kicsit talán szedett-vedett társaság.

VOLT HONNAN FEJLŐDNI
A mieink utolsó jelentős sikere, a 2012-es londoni olimpia elődöntője óta négy kapitány, azaz négy különböző koncepció alapján készült a válogatott, és bár részsikerek akadtak, hiányzott az egységes szakmai irányvonal, a hosszú távú koncepció és a sportágra jutó komoly források ellenére nem igazán volt tetten érhető a fejlődés. Nagy László szerint a problémás időszak még ennél is régebbre nyúlik vissza.

“Valljuk be, nem a legszebb időszak volt mögöttünk, játékosként a bőrömön tapasztaltam én is, hogy kapkodunk, és mindig csak futunk a mezőny után. Az elmúlt tizenöt év a stagnálásról szólt a szakágban, és ez a sportban nem fenntartható állapot."

"Amikor visszavonultam a játéktól, és lehetőséget kaptam, hogy sportvezetőként próbáljak meg segíteni, nagyon nehéz helyzetben voltunk, ezért gyors és határozott döntéseket kellett hoznunk a közeljövőt illetően.”

“Tisztában voltunk a keret, illetve az egész szakág gondjaival, és úgy kellett hosszú távú koncepcióval előállnom, hogy a 2022-es hazai rendezésű Eb miatt rövid távon is sikeresnek kellett lennünk. Ne feledjük, a 2019-es vébén a 10., a 2018-as Eb-n a 14. helyen végeztünk, a riói olimpiára pedig ki sem jutott a csapat.”

ALELNÖK A KISPAD MELLETT?
Nagy László válogatott stábjában helyet kapott a korábban a magyar mezőnyben kisebb klubcsapatokat irányító Gulyás István, illetve Nagy korábbi csapattársa, Chema Rodriguez, aki még nem is tudta le teljesen a játékospályafutását, amikor megérkezett hozzá a felkérés. A kapitánypáros mellett magát is a stábba jelölte az alelnök, így az a furcsa helyzet állt elő a magyarok kispadján, hogy három vezető is instruálta a játékosokat a vonal mellől. De hogy működött ez a gyakorlatban?

“Nagyon sok munkát kellett elég rövid idő alatt elvégezni, ezért a lehető legtöbbet akartuk kihozni a csapattal együtt töltött rövid időből. Mindenkinek megvan a szerepe a stábban, amelynek Gulyás Pista a karmestere, ő fogja össze a szakmai munkát, miközben Chema (akihez hasonlóan az egész világon nagyon kevesen látják a játékot) taktikai meglátásaiból dolgozunk, én pedig a védekezéshez próbálok hasznos tanácsokat adni.”

“Azt hiszem, kívülről is jól látszott, milyen harmónikus a munka a válogatottnál. Senki nem csinál hiúsági kérdést semmiből, minden esetben csak a csapat érdekét tartjuk szem előtt, és ez a játékosok felé is fontos üzenet volt."

"Azt hiszem, a legfontosabb tettünk az volt, hogy olyan tengermély bizalmat árasztottunk a játékosok felé, amiből még azok is komoly önbizalmat meríthettek, akiknek ezzel korábban voltak gondjaik.”

Az összehangolt szakmai munka Nagy László szerint nem arról szólt, hogy mindenki részfeladatokért volt felelős, hanem arról, hogy a közös ötletekből, meglátásokból állt össze az a koncepció, ami mögé mindenki teljes szívvel fel tudott sorakozni. Ebből nézőként keveset lát az ember, hiszen a csapat és a stáb kapcsolatáról csak az időkérésekből szerezhet első kézből származó információkat. De ez a kevés is beszédes volt.

“Gulyás Pista inkább az a fajta, aki babusgatja a játékosokat, erőt és lelket önt beléjük, ha arra van szükség. Chema határozottabb, sokszor szigorú és kérlelhetetlenül ragaszkodik ahhoz, hogy minden játékos folyamatosan odategye magát. Amikor a brazilok elleni meccsen elkezdtek lazáskodni a fiúk, azonnal időt kért, és leüvöltötte a társaság fejét, akik gyorsan észbe is kaptak, de ha felidézzük Gulyás Pista spanyolok elleni időkérését, láthattuk, hogy ő sem megy a szomszédba egy kis határozottságért.”

“Azért működik a stáb, mert közös munka eredménye a csapat taktikája, illetve az adott meccsstratégia is. Nincs én ötletem, te ötleted, hanem egy közös haditerv van, amiről mindannyian azt gondoljuk, hogy ez a csapat számára a lehető legjobb. Mindenki ott tesz hozzá, ahol tud.”

“Egyébként is, nem mindegy, ki mit csinál? Ez az ország csapata, és a magyarok megbíztak minket azzal, hogy a lehető legjobb csapatot hosszuk össze nekik."


"Sokat fejlődtünk, voltak jól bevált ötletei a stábnak, de a játékosokat illeti a dicséret, mert ők valósították meg a pályán. Ha hős kell a közvéleménynek, akkor válasszanak a játékosok közül. Szerencsére bő a választék” - tette hozzá széles mosollyal az alelnök."

HOGY LETTÜNK ENNYIRE JÓK?
A kicsit talán előre lesajnált magyar csapat már a tavalyi Európa-bajnokságon megvillantotta a bicepszét, amikor Izland legyőzésével (és Dánia kiejtésével) jutott a középdöntőbe, ám a rendkívül tartalékos csapat a torna végére elfogyott, és végül számszerűen nem produkált kiemelkedően jó Eb-t, hiszen csak a 9. helyen végzett. Az elfogyásra mentség lehetett, hogy Lékai, Bodó, Juhász és Ancsin sérülése miatt rendkívül fiatal csapattal voltunk kénytelenek nekivágni a tornának.

“Biztató előjelekkel bőven ellátott minket a csapat már a tavalyi Eb-n is, hiszen a csibecsapat is nagyon jól szerepelt, ráadásul nekünk, a stábnak is megmutatta, hogy jó után járunk, akár a taktikát, akár a kiválasztási rendszerünket nézzük."

"Elsősorban arra gondolok, hogy (pont, mint a stáb esetében) olyan játékosokat kerestünk, akikről tudtuk, hogy nemcsak a játéktudásuk van meg, hanem képesek hinni magukban, és átérzik, mit jelent a válogatottban kézilabdázni.”

“2020-ban elhivatott, becsvágyó csapatunk volt, amiben minden játékos alkalmas volt a rá váró feladatra, de nagyon hiányzott a rutin, a nemzetközi tapasztalat, így nem csoda, hogy a torna végére elfogytunk. De az Eb-t követő elemzésnél arra jutottunk, hogy teljesült, amit kértünk: a fiúk hittek magukban, bíztak bennünk, és nemcsak hajlandóak, képesek is voltak arra, hogy az utolsó pillanatig küzdjenek minden meccsen. Ez már olyan alap volt, amire lehetett építkezni.”

A VB MEGMUTATTA: NEM KIFUTOTT TORNA VOLT AZ EB
“Tavaly 25 év alatti átlagéletkorú csapattal mentünk az Eb-re, és a vébén sem voltunk sokkal felette. Mégis azt kell mondjam, hogy óriásit fejlődött a csapatunk egy év alatt, és természetesen nem csak arra gondolok, hogy ezúttal velünk volt - és világklasszis teljesítményt tett a közösbe - Lékai Máté, és a többi tavalyi kimaradó. Hanem az olyan játékosokra, mint [Máthé] Domi, vagy Ligi [Ligetvári Patrik], akik más kézilabdakultúrákban is kipróbálták magukat, és rengeteget fejlődtek. Domit tavaly még nem is tudtuk használni védekezésben, idén pedig (ha még sokat kell is ebben fejlődnie) mindent beleadott hátul is.”

“A játék minden elemében fejlődtünk, jobb volt a védekezésünk, a támadójátékunk, a játékosok is jobban összecsiszolódtak, és szerencsére egy olyan közösség állt össze, amiben egymást húzták a fiúk."

"Az általunk sugárzott bizalom nagyon jót tett, erős csapatszellemet kovácsolt, és megtörtént, amiben Gulyival és Chemával a kezdetektől fogva reménykedtünk: hogy a játékosok hittek magukban, és így mindenki a legjobbját tudta mutatni, amikor a legnagyobb szükség volt rá.”

Nagy hozzátette, ez alatt azt érti, hogy minden játékos a határait feszegeti, akár 70 percet kell a pályán töltenie, mint Lékai Máténak a franciák elleni negyeddöntőben, akár két percet kap, hogy pihenőidőt biztosítson egy játékostársának. “Nincs morcoskodás, meg durrogás. Aki a pályára kerül, az mindent kiad magából” - szögezte le.

“Persze az elitmezőnyben nem lehet érvényesülni klasszisteljesítmények nélkül, és pont ezért mondom, hogy inkább a játékosokat dicsérjük a stáb helyett, még ha az utóbbinak is volt köze hozzá. Lékai Máté káprázatosan játszott az egész tornán, ami nem is csoda, hiszen két egykori remek irányító is található a válogatott stábjában, ahhoz pedig, hogy Bánhidi Bence - akinél szerintem jelen pillanatban nincs jobb beállós az egész világon - ilyen teljesítményeket szállítson zsinórban, nagyon kellett, hogy Juan Carlos Pastor rengeteg kilométert tegyen a játékosba Szegeden.”

A KIFUTÁS A FRANCIÁK ELLENI THRILLER VOLT
A magyar válogatott hibátlanul menetelve jutott a legjobb nyolc közé a világbajnokságon, a spanyolok ellen így belefért egy cseresorral letudott vereség a középdöntő utolsó fordulójában. A mieink azonban brutális nehéz ellenfelet kaptak a negyeddöntőben, és végül hosszabbításban alulmaradtak Franciaországgal szemben, de a vereség ellenére a mérkőzésnek rengeteg pozitív hozadéka volt.

“Persze nagyon tetszett a meccs eleje is [az első bő tízperc után 1-7 állt az eredményjelzőn - a szerk.], de számomra az igazi bravúr azon a meccsen a rendes játékidő hajrája volt."

"Az utolsó három perc mutatta meg, hogy fejben is nagyon erősek vagyunk, és hogy a mi csapatunk soha nem adja fel a harcot. Itt látszott a leginkább az, amit korábban is mondtam: hogy mindenki a határait feszegeti, mert bizony itt erre volt szükség a hosszabbításhoz.”

“Ha a játékosok elhiszik, hogy két és fél perc alatt három gólos hátrányt le lehet dolgozni a világ egyik legjobb csapatával szemben, akkor a szakmai stáb már nem végzett rossz munkát. A mi melónk azonban ezzel - és azzal, hogy kinyitottunk 5+1-re védekezésben - lezárult, és nem volt más dolgunk, mint boldogan nézni, ahogy a fiúk valóban az utolsó percig küzdenek, nem görcsölnek be, hanem elképesztő győzni akarással vetik magukat a harcba. Ez volt számomra a vébé legnagyobb hozadéka” - tette hozzá büszkén Nagy.

"A hosszabbítás már nem sikerült igazán jól, sajnos fizikailag már nem tudtuk felvenni a versenyt a franciákkal, és a fáradtság miatt elkövetett hibáinkat kihasználta a világklasszis ellenfél.Furcsa, hogy a vébé legszebb és legrosszabb pillanatát alig néhány perc választotta el egymástól."

"A kiesés végül nem önmagában volt keserű érzés, hanem azért, mert láttam, a fiúk milyen erőket mozgósítanak a továbbjutásért. Hozzáteszem, én pár perccel a meccs után már igenis tudtam örülni a vb-szereplésünknek” - tette hozzá nevetve.

LEHET ILYENKOR KRITIZÁLNI?
A világbajnokság nemcsak azért siker, mert minden idők harmadik legjobb szereplése az ötödik hely, hanem azért is, mert egyszerre bizonyította, hogy a mieink nyomás alatt is képesek kiváló teljesítményre, és hogy az Eb nem kifutott eredmény volt, nagyon is sok van a magyar csapatban. Ilyen helyzetben igazán nehéz kritikát megfogalmazni a válogatottal szemben, mégis megpróbáltuk.

Az alelnöknek szegeztük a kérdést, hogy miért nem szélesebb a magyarok játéka, amivel a szélről szerzett gólok mellett a középen megnyíló nagyobb területek is sokat hozhatnának nekünk, majd rákérdeztünk arra is, hogy a franciák elleni hosszabbítás nem azon ment-e el, hogy a kulcsembereknek nem tudtunk több pihenőt biztosítani, azaz nem forgattuk elég hatékonyan a csapatot a meccsen.

 

“Természetesen nem vagyunk még készen. Sok mindent kell még beépíteni a csapatunk játékába, és az alapjátékunkon is van még mit csiszolni. Az első részhez csak annyit tennék hozzá, hogy igyekszünk a legnagyobb erősségeinkre rájátszani. A kérdés második felével kapcsolatban kicsit messzebbről kell kezdenem a választ."

“A koronavírus mindenkit sújt, de az igen szigorú magyar szabályozások rajtunk nagyobbat sebeztek, mint a mezőny többi tagján.
"[Hanusz] Egon, vagy éppen [Győri] Matyi úgy volt kénytelen hosszú heteket kihagyni, hogy más szabályok között sokkal rövidebb ideig kellett volna pályán kívül rekedniük. Egon rendkívüli őszt produkált, biztosak voltunk benne, hogy ő lesz az, aki berobban a vébén, de végül nem így történt.”

“Míg a tavalyi Eb-n nem volt más választásunk, kénytelenek voltunk bedobni a fiatalokat, most ott volt a döntés a kezünkben, hogy például Lékainak adunk-e néhány perc pihenőt a franciák ellen."


"De úgy döntöttünk, hogy egy ilyen éles meccs akár pár perc alatt is elmehet, és nem éreztük a potenciális helyettesekben, hogy képesek lennének kiváltani az irányítót. Ez a mi döntésünk volt, és vállaljuk, ha tévedtünk!”
- jelentette ki.

“De nem akarom kikerülni a kérdést, mert amúgy is utálom a kifogásokat. Szóval igen, lehet, hogy többet kellett volna forgatni a csapatot, sőt azt állítom, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságig az lesz a stáb legnagyobb feladata, hogy szorosabbra kovácsolja a keretet, ezáltal több variációs lehetőséget biztosítson a meccsekre. Sok minden történhet még az Eb-ig, de az egészen biztos, hogy 6-7 játékossal nem tudjuk megvívni a tornát.”

Ha már szóba került az egy év múlva esedékes Európa-bajnokság, természetesen nem kerülhettük ki a kérdést, hogy az elmúlt két torna tapasztalataiból kiindulva mit vár a tornától az alelnök. Nagy László ezt a kérdést sem mismásolta el.

“Egy érmet megmelengetnék a kezemben, nem mondom. Az már majdnem mindegy is, hogy milyen színű" - tette hozzá nevetve.

Képek:MKSZ

Forrás: molcsapat.hu

Videók