Minden lépés cinikussággal tölt el

A K2 expedíción lévő Suhajda Szilárd és Klein Dávid izgatottan készül a csúcstámadásra.


Klein Dávid és Suhajda Szilárd 2019. június 10-én indultak el a K2 expedícióra, hogy teljesítsék a Himalája Koronája kihívást. A cél, hogy felvigyék a magyar zászlót 8611 méter magasra oxigéntöbblet nélkül. Mi történik velük? Hogy vannak? A naplóbejegyzéseikből kiderül, itt a sport365 oldalán is.

2019.07.13.

"Az éjszakai indulás gondolata mindig nyugtalansággal enged ágyba. Nem, ez nem félelmet jelent, sokkal inkább a sötétben és hidegben történő indulás kényelmetlenségének kellemetlen tudatát. Persze ez pont olyan, mint egy-egy véget nem érő edzés: az ember furcsa remegésként éli meg a magában való bizonytalanságot, ami csakis addig tart, míg el nem kezdi!

Ezekkel az éjszakai indulásokkal is így van ez: előző este, még a toalettsátor szélvédett biztonságában gubbasztva az jut eszembe, hogy ejjha, hogy is lesz ez a felmenet holnap – aztán, amikor éjjel fél kettőkor már a bakancsomat húzom és elbotorkálok az étkezősátorig, meglátom Dávidot fejlámpájával a homlokán, beleszürcsölök a forró teába, meggyújtjuk a pudzsa lángjait, majd elköszönünk Akbártól és Alitól, egy pillanat alatt megszűnnek a kételyek! Minden lépés erővel és magabiztossággal tölt el, a csend és a sötétség cinkosunkká válik, a fejlámpáink fénycsóvája pedig megvilágítja következő lépteink irányát: csak a légzésem hallom, csak Dávidot látom. Nyugodtak vagyunk. Fürkésszük a semmibe vesző jégvilágot és egy hatodik érzék segítségével határozottan a jónak vélt irányba menetelünk. Még akkor is, ha valójában „sötétben tapógatózunk” és már rég nem tudjuk, vajon merre is lehet a bejáratott útvonal...

Klein Dávid és Suhajda Szilárd izgatottan készülnek a harmadik akklimatizációs körre
 
Alighanem új variáns éjjeli nyomvonalunk, de épp amikor arra szánnánk magunkat, hogy várjuk meg a pirkadatot, talán könnyebben kitalálunk majd, az egyik jégtornyot megkerülve halovány, olvadt lépésnyomokat fedezünk fel: mégiscsak megleltük! Nagyjából plusz fél órát jelentett a keresgélés, időben az ABC-be érünk. 1700 métert emelkedünk a mai napon: cél a kettes táborban hagyott Zajo sátrunk!
 
Hosszú lesz.
Az egyes tábort érintve már rendesen izzadunk. Pár perc pihenés csupán és indulunk is tovább. Nehezen indult be a nap, de mire hatezer méter fölé kerülünk, már minden lépés szinte automatikus: monoton és lassú az emelkedés. A haladásunk sokkal inkább órákban, mintsem méterekben mérhető. Talán könnyebb is az időben látni magunkat, mint a térben. Elviselhetőbbé válik a végtelen.
A House-kémény tetején leülök egy pár percre és fotókat készítek. A szomszédos Cesen-gerinc magaslati táborában gyönyörűen látszanak az apró, színes sátrak. Pompás táborhely lehet. A kilátás megunhatatlan. Lenézek és vidáman kalimpálok Dávidnak, amint feltűnik a lenti sziklalépcsők fölött. Mindjárt otthon vagyunk. Már közel a kettes...
Lofoten sátrunk délcegen áll. Havat gyűjtök és előkészítem a főzéshez szükséges kellékeket. Megigazítom Dávid hálózsákját, egy kicsit elrendezem a kusza lakóteret. Hangosodó krákogás jelzi, hogy Társam máris érkezik. A hóolvasztás nem túl izgalmas, de kötelező és állandó esti programunk. Eltelik vele az idő..."
 
 
 
 
Forrás:Facebook.com/Suhajda Szilárd Climber Facebook.com/Klein Dávid Expedition

 

Videók