"A belső hangom azt mondta, meg tudom csinálni!”

Kárász Anna értékelte a hullámvölgyekkel tarkított szezonját.


Óriási teher esett le a válláról, de nem változtak meg a hétköznapjai az olimpiai bajnok Kárász Annának. A szegedi klasszis rendkívül nehéz utat járt be a tokiói dobogó legfelső fokáig, de a hozzá közel állók végig támogatták, és ami a legfontosabb, ő is hitt magában. Sorozatos sérülései után a lehető legjobbkor került tökéletes fizikai és mentális állapotba, amit csak segített az, hogy a négyes döntőjében szakadt az eső. A jövőjéről nem szeretne elhamarkodottan dönteni, most inkább csak próbál örömből evezni.

„Már nincs rajtam az a fajta teljesítménykényszer, hogy kijussak egy olimpiára, és ott nyerjek" – kezdte megkönnyebbülve a női kajaknégyessel Tokióban aranyérmet szerző Kárász Anna.

"A hétköznapjaim ugyanolyanok, csak nagyobb lett a felhajtás, amit nehezen is viselek. Persze tudom, hogy ez is egy hozadéka annak, amit szerettem volna, és jól is esik, de én nem vágyom arra, hogy csillogjak, és mindenhol megjelenjek.”

Tokióban sorozatban harmadszor lett olimpiai bajnok a mindenkori magyar női kajaknégyes. A Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra összeállítású egység épp a döntőre állt össze igazán, pont akkor, amikor a legjobban kellett.



„Nem sokszor szokott eszembe jutni a döntő, mert elég elfoglalt vagyok mostanában, de épp a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjába való beavatáson felelevenítettük az eseményeket, és nagyon jó volt újra átélni mindazt, ami történt. A környezetem is örült, amikor ez sikerült, de aztán az élet ment tovább.” – mondta az MVM Szegedi Vízisport Egyesület kajakosa.

Pedig a több, mint fél kilogrammos aranyérem súlya remekül szimbolizálja, hogy Annának mennyi nehézségen kellett túltennie magát az elmúlt öt évben. A Rió utáni mélypont, a sorozatos sérülések, és a kizárással végződő szegedi világbajnokság után, a pandémia alatt teljesen meg kellett változtatnia az evezési technikáját.

„A tartásomon kellett változtatni, mert görbén ültem a hajóban, és közel voltak a térdeim, emiatt pedig sokat fájt a hátam és a derekam. Óriási segítséget kaptam a gyógytornászomtól Körömi Ádámtól, valamint Molnár Dániel erőnléti edzőmnek is rengeteget köszönhetek, mert gyakorlatilag nagyobb leállás nélkül tudtam idén készülni, ami könnyebbé tette a hétköznapjaimat is, sőt a vízi edzésekben is besegített az edzőmnek, Kovács Lászlónak.”



A szezon elején viszont jött az újabb csapás; a szegedi tájékoztatón Anna K-1 500 méteren még csak A-döntőbe sem jutott.

„Mentálisan nagyon nehéz volt azt és a világkupát feldolgozni. Elbizonytalanított, és onnan nehéz volt hinnem a sikerben. Sokat köszönhetek a környezetemben lévőknek, az egyesületemnek, Sík Mártonnak, aki feltette a kérdést, hogy ki tudja megcsinálni ebből a helyzetből, ha nem én?"

A pszichológusommal, dr. Goschi Gabriellával is heti szinten, vagy gyakrabban kommunikáltunk, illetve a barátaimra és a családomra is támaszkodhattam.”

Végül a második válogatón beverekedte magát a női négyesbe, sőt kétszáz egyesben is elindulhatott. Ez utóbbiban nem jutott döntőbe, de Kozák Danuta és Bodonyi Dóra is nehéz pillanatokkal a háta mögött készülhetett a négyesre.

„Mindenki saját magában próbálta helyre tenni az előző napok történéseit. Dórival egy szobában voltunk, lelkesítettük egymást, hogy meg tudjuk csinálni. A döntő nagy részére emlékszem, mentálisan nagyon jó állapotban voltam. Örültem az esőnek, nekem ennél szebb nem is lehetett volna. Csak Tami hátát láttam, és vártam, hogy mikor bukkan fel a piros bója, ami az utolsó kétszáz métert jelezte.”

A négyes ellentmondás nem tűrő hajrával győzött, ezzel pedig Kárász Anna pályafutására is felkerült a korona. A 30 éves klasszis a magyar kajak-kenu sport örökös bajnoka lett, és számos egyéb kitüntetéssel jutalmazták. Számára viszont a legfontosabb, hogy mindvégig hitt magában.

„Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de az embert tényleg mindent el tud érni, amit igazán akar. Fontosak az emberi kapcsolatok, a barátok, akik jóban-rosszban mellettünk állnak. Sok sérülés és csalódás ért, de soha nem adtam fel, nem választottam a könnyebbik utat. Mindig a belső hangomra hallgattam, aki azt mondta, hogy meg tudom csinálni.”

A világbajnokság után egy hetet nyaralt, múlt héten pedig már ismét a Maty-éren evezett. A jövőjét illetően nem tervez hosszú távra, egyelőre csak sodródik az árral.



„Nem akarom eldobni a lapátot, de most csak azt figyelem, hogy mit érzek, mennyire hiányzik, és hogy alakulnak bennem a dolgok. Egyelőre maradok főleg a szárazföldi edzéseknél, nem tennék konkrét kijelentéseket arról, hogy hány olimpiai ciklus van még bennem.” – zárta gondolatait Kárász Anna.

Forrás és képek: kajakkenusport.hu

Videók