Tíz éve történt a tragédia - Szívszorító megemlékezés a legendás hegymászóról

Klein Dávid személyes hangvételű írással idézi fel a jóbarátjával, Várkonyi Lászlóval eltöltött időket.


Klein Dávid írását változtatások nélkül közöljük.

2010. április 26-án – ezen a napon – egy jégomlásban (az Everest északi normál útján, egy akklimatizációs kör után, ereszkedés közben – nagyjából 6800 méteren, az egyes és az előretolt alaptábor között) életét vesztette Konyi (Várkonyi László). Konyi kiváló hegymászó, férj, családapa; nekem példakép, barát és mászótárs volt.

A balesetről most nem írok. (Az m8000.hu oldalon, ha rákerestek, találtok egy leírást.) Viszont szeretnék megmutatni néhány képet, hogy felelevenítsem egy kicsit közös kalandjainkat. Konyi szerint ő is ott volt az oktatók között azon a ’89-es bentlakásos tanfolyamon, amikor (tizenhárom éves koromban) megszereztem az alapfokúmat. (Őszintén szólva én nem emlékszem: nekem akkor mindenki „öreg” volt és nagyon meg voltam szeppenve…)

Később találkoztunk, egyszer-egyszer, tanácsokat kaptunk tőle, amikor 98-ban nekivágtunk a Tirics Mirnek, majd 2001-ben volt szerencsém hónapokat eltölteni vele az Everest keleti falán. Ez volt az első közös expedíciónk, amit további négy expedíció és számos más, szép túra követett.

Egy ilyen rövid poszt kevés ahhoz, hogy visszaadjam a közös évek – expedíciók, házibulik, alpesi csavargások – hangulatát. Nem csak nagyszerű hegymászó volt, de jó barát is, akivel jó volt egy gyertya mellett hosszan beszélgetni a sátorban éjszaka, miközben odakint fütyült a szél.

Volt valami játékos – szinte vásott – a tekintetében: bármikor rá lehetett venni, hogy stoppoljunk Tibetben (vagy a Mont Blanc vidékén), felült mögém a motorra Nepálban (ehhez tényleg kell bátorság!), és karaokézott velünk a kínai-nepáli határon egy éjszakai mulatóban.

Csapatjátékos volt, ezermester és polihisztor, aki megjavította az áramfejlesztőt, a laptopot és az invertert, majd 7000 méteren hosszan mesélt a lézerről és a koherens sugárzásról. Nyugodt, makacs, nagytudású, bölcs, de ambiciózus hegymászó volt. Jó barát, akitől sokat tanultam, sokat kaptam emberileg és aki hiányzik.

2010 óta sok év eltelt. Ma már jó érzés rá gondolni, felidézni a sok-sok hozzá kapcsolódó történetet a tábortűz mellett és loccsantani egy kis korty vörösbort a tűzbe, az emlékének adózva. Köszönöm Konyi!

Borítókép: facebook/Klein Dávid
Forrás: facebook/Klein Dávid

 

Videók