Nyári Krisztián sikerszerző folyamatosan keresi és hihetetlen jó érzékkel meg is találja a legizgalmasabb karaktereket a művészetek, a politika vagy éppen a sportok magyar történetéből.
A Facebookon is megosztott kalandos életutat mintha nem is az élet, hanem Rejtő Jenő írta volna. Szerepel benne hencegő erőgyakorlat, fehér ruhás úri sport, ötszöri állampolgárság váltás, a francia idegenlégió, egy spanyol diktátor és a lényeg, Magyarország egyetlen teniszezője, aki érmet szerzett. Érmet, amit valójában soha nem látott.
Az érdekfeszítő portré Nyári Krisztián tolmácsolásában változtatás nélkül:
A 24 éves fiatalember borzasztóan csalódott volt, hiszen saját magának köszönhette a vereséget.
Tapavicza Momcsilló a rendkívűl kevés fennmaradt képek egyikén
Tapavicza Momcsilló, a magyar olimpiai csapat tagja a súlyemelés első számú esélyesének számított az 1896-os athéni világversenyen, ám felelőtlenségével elütötte magát a győzelemtől.
A súlyemelőknek körönként egyre nagyobb súlyokat kellett felemelniük, s mivel neki a 80 kilogramm meg se kottyant, eldöntötte, hogy afféle mutatványként egy kézzel nyomja ki a súlyt.
Ez az edzőteremben már többször sikerült neki, de most túl gyorsan akarta bemutatni a kunsztját. Súlyos mellizom sérülést szenvedett, a versenyt fel kellett adnia, s be kellett érnie a hatodik hellyel. Igazi „all round” sportember volt, aki szinte minden sportágban kiemelkedően szerepelt. Olyan eredményesen, hogy a súlyemelés mellett tornára (korlát- és gyűrű-számokra), az atlétikán belül pedig súlylökésre is nevezte a Magyar Olimpiai Bizottság.
Bár az egykezes súlyemelés, Tapavicza Momcsilló spontán produkciója volt. az erőpróba több olimpián is valódi versenyszámként szerepelt. (A kép illusztráció)
Sérülése miatt ezekben a számokban sem állhatott a pályára Athénban. Bánatában benevezett a kötöttfogású birkózásra, ahol rettenetes fájdalmak mellett több ellenfelét legyőzte, és végül a negyedik helyen végzett. Lábadozás közben a következő napokban csapattársainak drukkolt. Boldogan ünnepelte Hajós Alfréd gyorsúszásban szerzett két bajnoki címét és Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban elért második helyezését.
Az athéni olimpián még nem létezett aranyérem, az első helyezettek ezüstérmet, a másodikak bronzérmet kaptak, így Szokolyi Alajos és Kellner Gyula futóként szerzett harmadik helyének legfeljebb barátaik örültek.
Tapavicza Momcsilló azon gondolkodott, hogy sérülése ellenére hogyan vihetne mégis haza érmet ő maga is.
Sporttársaitól hallott róla, hogy a teniszversenyre nem minden országból érkeztek meg a sportolók, ezért további indulókat keresnek.
Egy John Pius Boland nevű ír fiatalember például turistaként járt Görögországban, és egy helyi szervező beszélte rá, hogy kölcsön teniszütővel induljon el a versenyen. Nem tudjuk, hogy a vajdasági fiatalember kitől kapta az ötletet, mindenesetre ő is szerzett egy ütőt, és fájdalmaival nem törődve benevezett a tenisz-bajnokságra. A 13 versenyző egyenes kieséses rendszerben játszott. Tapavicza a görög Frangopulosz legyőzése után került a második fordulóba, innen jutott tovább erőnyerőként az elődöntőbe. A négy között aztán vereséget szenvedett a későbbi második helyezettől, a szintén görög Kaszdaglisztól, akit végül a véletlenül az olimpiára keveredett ír Boland győzött le.
Tapavicza tehát harmadik lett, de mivel ez nem számított érmes helynek, tovább átkozhatta magát a súlyemelő verseny elveszítéséért.
Teniszmérkőzés az 1900-as években. Nem pont ugyanaz a kávéház, mint a súlyemelés, vagy a birkózás, de Tapavicza ebben is kipróbálta magát, sőt ebben lett a legeredményesebb.
Évekkel később a harmadik helyezetteket utólag bronzérmeseknek minősítették, ám Tapavicza Momcsillóról addigra hazájában megfeledkeztek.
Pedig máig ő az egyetlen magyar olimpiai éremszerző teniszező.
És az első szerb olimpikon. Vagyis inkább montenegrói. De az is lehet, hogy jugoszláv.
1872-ben született az Újvidékhez közeli Nádalján, szerb anyanyelvű szülei a Törökország ellen függetlenségi harcát vívó Montenegróból menekültek a békésebb Osztrák-Magyar Monarchiába. Éppen egy évvel volt idősebb a tenisz sportnál, amelyet 1873-ban szabadalmaztatott Walesben egy bizonyos Walter Clopton Wingfield őrnagy. Már elemi iskolás volt Újvidéken, amikor megtartották az első wimbledoni bajnokságot, és amire 1891-ben Szegeden a Királyi Állami Főreál Iskolában magyar nyelven leérettségizett, Magyarországon is több teniszklub működött. A budapesti Műegyetemen tanult tovább építészhallgatóként, közben a Nemzeti Torna Egyletben sportolt, és már ekkor többször győzött atlétikai- és tornaversenyeken. A tenisszel akár szülőföldjén is találkozhatott, hiszen az első magyar nyilvános versenyt a szabadkai Achilles SE rendezte meg 1893-ban Palicson, és ugyanebben az évben jelent meg a teniszszabályok magyar kiadása is. Egy évvel később ő is követte az első magyar bajnokság izgalmas alakulását, ahol hét férfi indulót maga mögé utasítva egy női versenyző, Pálffy Paulina győzedelmeskedett.
A sportágnak még magyar neve sem volt, amikor egy budapesti újság megírta, hogy „ütővel hajító labdajátékban” a legügyesebb játékosnak a Nemzeti Torna Egylet versenyzője, Tapavicza Momcsilló műépítész hallgató bizonyult. Mégsem jutott eszébe Magyarországon senkinek, hogy teniszben őt vagy bárki mást delegálni kellene az első olimpiára.
Már akkor is teltház volt. Az 1896-os, I. nyári olimpiai játékok megnyitója.
A sokoldalú fiatal sportolót súlyemelésben, tornában és atlétikában nevezte a klubja, de útiköltségre már nem futotta nekik, így a versenyző saját zsebéből fizette a hajójegyet.
Bár Athénból két sportágban is pontszerzőként tért haza, nem sokan törődtek az eredményeivel. Visszatért Újvidékre, ahol neves építész vált belőle, több fontos középületet tervezett. A soknemzetiségű városban nem számított különlegesnek, hogy a szerb anyanyelvű férfi magyar nőt vett feleségül, s gyermekeiket kétnyelvűnek nevelték. 1908-ban a függetlenné vált Montenegró királya őt kérte fel, hogy legyen országa első építésügyi és közlekedési minisztere. A nevét addigra Momčilo Tapavica-ként író fiatal szakpolitikus izgalommal vetette bele magát munkájába, ám az első világháború pontot tett karrierjére. A Montenegrót 1916-ban elfoglaló Osztrák-Magyar Monarchiába nem akart visszatérni, ezért előbb Rómába és Lausanne-ba, majd Marokkóba emigrált.
Itt beállt a francia idegenlégióba, ahol összebarátkozott egy spanyol fiatalemberrel. A katonatárs nem sejtette, hogy esténként egy volt miniszterrel üldögél a kantinban, ahogy Tapavicza Momcsilló sem gondolta, hogy barátja, Francisco Franco később Spanyolország diktátoraként lesz közismert.
Leszerelése után visszatért az immár Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozó Újvidékre, ahol saját építészirodát nyitott, és évtizedekig részt vett a várostervezés munkájában is. Neve természetesen ekkortól már Момчило Трапавица formában bukkan fel a hivatalos iratokban. Közben tiszteletbeli tagként folyamatosan tartotta a kapcsolatot egykori budapesti klubjával. Közel 70 éves volt, amikor a város ismét a Magyar Királyság része lett. Szomorúan nézte végig, ahogy 1942 hideg telén régebbi honfitársai sorra gyilkolták újabb honfitársait, és nem sokkal később tanúja volt a bosszúhadjáratnak is. Soha többé nem tudta otthon érezni magát az általa is épített Újvidéken. A háború után az Isztriai-félszigetre költözött, ahol a harcokban megrongálódott Poreč és Pula újjáépítésében vett részt. Életében immár ötödször váltott állampolgárságot. 1949-ben a kommunista Jugoszlávia polgáraként Pulában érte a halál.
Csak a 60-as években vette észre egy sporttörténész, hogy az 1896-os athéni olimpia egyéni tenisz bronzérme nincsen kiosztva az országok között.
A helyszínen csak az első kettő kapott: olimpiai érmek 1896-ból.
Tapavicza Momcsilló helyezésére Ausztria, Magyarország és Jugoszlávia is igényt tartott, végül magyar pontszerzőként került az éremtáblára. Persze a nemzeti sportkrónikák erről nem vettek tudomást, mindhárom országban felírták a nevét a dicsőségtáblákra. Néhány évtizeddel később az önállóvá vált Szerbia és Montenegró ugyancsak magukénak vallották a bronzérmet, amit soha nem osztottak ki a sportolónak.
Utólag persze végtelen hosszú adogatásnak tűnik az egész, de hát vannak meccsek, amelyeken egyetlen tiszta szerva nem akad.
Sok ország akarta magának a sikert. Tapavicza szobra Herceg Noviban (Montenenegro) és...
Újvidéken (Szerbia).
Fotók: Wikipedia, Getty Images, Mitchell Library_State Library of New South Wales, O. Rakcevic,
.jpg)
.jpg)
