Fél nap alatt, futva hódítanák meg Magyarország 10 legmagasabb pontját

Lőrincz Olivér, Zenyik Róbert és Medgyessy Gergely május 28-án reggel vág neki a különleges kihívásnak, amelyre Magyarországon még nem volt példa. A tervek szerinti fél nap alatt közel 90 km-t futnak majd, amelyet tovább nehezít a csaknem 3800 méteres szintkülönbség.

- Honnan jött az alapötlet?

- Minden évben tervezünk egy-egy olyan kihívást, ami nem verseny, hanem csak hárman elmegyünk közösen futni, valamilyen különleges útvonalon. Mivel sok helyen voltunk már és rengeteget futottunk, nagyon nehéz olyan dolgot találni, ami minket igazán lázba tud hozni. Ez az ötlet most Gergő fejéből pattant ki. Arra gondoltunk, hogy bár nincsenek nagy hegyeink, de a 10 legmagasabb csúcsot szépen össze lehet futni egy útvonalon, mert mindössze 2 hegységben vannak ezek a pontok. Így emberi távból ki lehet hozni, és nem kell 4-500 km-t futnunk érte.

"A futást azért idézőjelbe teszem. Egyrészt senki ne gondolja, hogy vágtázni fogunk. Másrészt meredek emelkedők lesznek, ahol gyalogolni fogunk. Ahhoz, hogy ezt végig bírjuk, okos tempót kell választanunk."

Ez a 88 km hosszú szakasz köti össze a 10 csúcsot.

Két dologra tudunk majd támaszkodni. Egyrészt az érzéseinkre hagyatkozhatunk, hogy mit mennyire érzünk keménynek, valamint a pulzusunkat figyeljük, ami a legjobb ahhoz, hogy monitorozni tudjuk, milyen nehézséget jelent egy szakasz.

Ugyanakkor lefelé is vigyázni kell majd. Mindenki azt gondolja, hogy ott könnyebb, de valójában nem így van. Lefelé haladáskor úgy feszül az izom, hogy közben nyúlik, és ez nagyon roncsolja az izomszövetet, és ez az, ami izomzatilag ki tudja meríteni a terepfutót. Szerencsére van annyi tapasztalatunk, hogy ez nem fog problémát okozni.

- A gondolat első megszületésétől fogva kb mennyi időt vett igénybe a szervezés? 

- Kb. fél órát. Felmentem az internetre, megnéztem, hogy konkrétan melyik 10 csúcsról van szó. Voltak olyan pontok, amik még számunkra is ismeretlenebbek, sőt több olyan hegy lesz, ahol kitaposott útvonal sincs, így a növényzeten kell majd átvágnunk magunkat. Miután megvoltak a csúcsok, egy alkalmazás segítségével összekötöttem őket, és készítettem egy útvonalat. Ekkor már láttam, hogy 100 km-en belül lesz majd a táv, 3500-3800 méter körüli szintemelkedéssel.

"Mikor először beszéltünk az ötletről, még azt gondoltuk, hogy ez valószínűleg 2 napos lesz, de így, hogy 100-on belül van, simán meg lehet oldani 1 nap alatt is. Nagyjából 10-12 órába telik majd, amiben benne van az is, hogy 3 vagy 4 helyen megállunk frissíteni. Ezek kb. 15-20 perces pihenők lesznek."

A táv mellett közel 4000 méteres szintkülönbséggel is számolniuk kell a futóknak.

- Ha csak magát a futóedzést nézzük, kellett-e erre külön készülnötök?

- Mi erre külön semmit nem készültünk. Napi edzéseink vannak, és mind a hárman nagyon régóta futunk. 15-20 éve indulunk 40 km fölötti távokon. A fiúkkal egy éve futottam utoljára. Ezt a csapatot nem úgy kell elképzelni, hogy sülve-főve együtt vagyunk. Mindenki egyénileg edz, de ismerjük egymás hibáit és nyűgjeit, hogy mi szokott előfordulni, így már mindenre fel vagyunk annyira készülve, hogy ne kelljen külön ezzel foglalkoznunk. Odaállítunk, nekiesünk, és jó lesz. Biztos vagyok benne, hogy semmi olyan probléma nem merülhet fel amit nem vettünk számításba.

- Úgy tervezitek, hogy hárman végig együtt futtok majd. Mik lehetnek ennek az előnyei és vannak-e hátrányai?

- A futás inkább egyéni sportág, de az ember szociális lény ezért nagyon sokan szeretnek csoportokban futni. Én általában magányos farkas vagyok. Egy ilyen futásnál viszont pozitív, hogy mentálisan tudunk egymásnak segíteni. Bár tapasztaltak vagyunk, és nem az lesz, hogy anyáskodnunk kéne egymás fölött, de egy jó poénnal, vagy néhány kedves szóval lehet oldani a fáradtságból adódó feszültséget. Fontos, hogy itt tájékozódnunk is kell, mivel nem jelölt útvonalon haladunk. Bár túristautakon megyünk, de nagyon sok elágazás van. Több szem többet lát alapon az eltévedés kockázatát is csökkenteni tudjuk.

A három fős csapat folyamatosan keresi az újabb és újabb kihívásokat.

"Sokkal több negatívum van. Mivel háromszor annyian vagyunk, háromszor annyi esély van a problémákra is. Valaki elrontja a gyomrát, vagy eléhezik, kimerül, elszomjazik, elesik, kimegy a bokája. Végig együtt megyünk, és ha bárkinek bármilyen gondja van az a másik 2 ember futását is befolyásolja és lassítja."

Egy ilyen hosszú futásnál, biztos vagyok benne, hogy lesz probléma. Ekkora táv, az nem egy örömfutás, amikor végig mosolygunk, hanem jöhetnek olyan feladatok, amiket meg kell oldanunk. Ezek hiába egyéni gondok, együtt kell, hogy megoldjuk őket. Ha például én eléhezek, a többiek segítenek, pl. a tempó visszavételével, vagy azzal, hogy adnak frissítőt. A hosszú évek alatt azt tapasztaltuk, hogy félóránként, óránként jön valami apró hiba, amin túl kell lendülnünk.

- 88 km a táv, viszont közel 4000 m szint van benne, melyik fogja jobban igénybe venni a szervezetetek?

- A kettő együtt hat. A szint azért okoz nehézséget, mert az felfele és lefele is érvényesül, és máshogy használja az ember az izomzatát. Ez a szintkülönbséget nagyjából úgy kell lefordítani síkra, mintha a 88 km mellé még hozzácsapnánk 35 kilométert. De azért nem ennyire egyértelmű, hiszen a terepen nem automatikusan lépkedünk, mint mondjuk egy aszfaltos futásnál, hanem mindig picit máshogyan kell tenni a lábunkat, hiszen figyelni kell a kövekre, a gyökerekre. Ez eléggé szét tudja szedni az embert.

A csapat elsőként az Istállós-kőre fut majd fel.

- Fejben ez mennyire jelent terhet? Gondolom sokkal nagyobb koncentrációt igényel.

- Az aszfaltfutás mentálisan egyáltalán nem terhelő, abban csak az intenzitás és az ultra távoknál a monotónia okozhat nehézséget. Itt viszont mivel minden lépésre figyelni kell, plusz még a tájékozódásra is szükség van, ki tud meríteni.

"Szerencsére ez olyan időtartam lesz, hogy a mentális fáradtság még nem fog előjönni, így a halucinációkkal sem kell számolnunk. Reggel elindulunk és késő délutánra beérünk."

- 10-12 órával és korai indulással számolva még nappali fényviszonyok közt beértek. Számoltok-e azzal, hogy közbejöhet bármi, ami miatt sötétedés után tudtok csak beérni?

- Én úgy érzem akkora dolog nem jöhet közbe. Mondok egy szélsőséges példát. Ha valaki eltöri a lábát, akkor az a csapattag kiszáll és a másik kettő megy tovább. Ezt el tudjuk ott dönteni. Lassabbak amiatt lehetünk, hogy valakinek kicsit megfájdul valamilye, vagy elrontja a frissítést, de ezek csak plusz-mínusz 1-2 órát tehetnek hozzá. Fejlámpával nem készülünk.

- Ezek szerint van köztetek egy íratlan egyezség, hogy, ha valaki megsérül, a többiek továbbmehetnek?

- Simán tovább fognak menni. Nem vagyunk összekötve. Persze azért indulunk hárman, mert így szeretnénk teljesíteni, de ez egy kiszámíthatatlan dolog.

"Tavaly előtt Skóciában terveztünk egy kört, de én az első nap megsérültem. Mivel annyira lassítottam volna a haladást, hogy az élvezeti értékét sértette volna a dolognak, kiszálltam. úgy voltam vele, hogy ők fussanak és élvezzék. Ez benne van."

Olivérnek skóciában ki kellett szállni egy sérülés miatt.

Figyelünk egymásra, segítjük és motiváljuk egymást, de ha valakinek ki kell szállnia, akkor megteszi a frissítő pontok egyikén.

- Naivan gondolkodva azt mondanám, hogy a Kékes meghódítása lesz a legnehezebb pontja a kihívásnak. Ez valóban így van?

- Igen, el lehet mondani. Sirokról fogunk nekiindulni fölfelé, a közel 20 km-es szakasznak. Sirokra már eleve úgy fogunk megérkezni, hogy 50 km már a lábunkban lesz, és az innen induló szakasz közel 3 órás emelkedést jelent majd.

- Van-e valamilyen különleges üzenet, amit közvetíteni szeretnétek ezzel a kihívással?

- Viccesen mondhatnám, hogy az az üzenete, hogy ne csináljátok utánunk. De úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben, amiben most a világ van, a tömegrendezvények nagyon sérültek, így előtérbe kerültek ezek az egyéni kihívások. Én arra buzdítok mindenkit, hogy találjon ki magának valami olyasmit ami lázba hozza őt, mert ezek nagyon jó dolgok. Ez most egy fontos iránya lesz a futósportnak.

"Magyarországon minden lehetőség megvan ezekre az egyéni futásokra, hiszen a világ egyik legjobban lefedett országa, túristautak szempontjából, ráadásul biztonságos is. Jön a jóidő, szóval hajrá, kifelé a hegyre, és mindenki próbálja ki magát."

Magyarország kiváló adottságaira is szeretnék felhívni a figyelmet.

A kihívásról folyamatosan beszámolunk majd a Sport365 oldalán, és Lőrincz Olivérrel a teljesítés után is beszélgetünk majd. Kövesse velünk a Kék Csapat útját!

Borítókép és képek: Facebook.com/AKékCsapat