A sporthonosító, aki Ferenc Józseftől kapott lovagkeresztet

Iszer Károlyra emlékezünk.


Nagybajuszú, izmos ember volt, aki az életét tette fel arra, hogy meghonosítsa itthon a szabadtéri sportokat, így például a labdarúgást. Nem véletlen, hogy mikor idős korában elszegényedett, egy bizonyos Hajós Alfréd sietett a segítségére (fociválogatott játékos is volt az úszóbajnok), aki gyűjtést rendezett. Következzék a Tatának becézett legendás sportman, Iszer Károly élettörténete az Újságmúzeum posztjában!

1861 januárjában született Pesten. A fiatal Iszer a tornasporttal kötelezte el magát, mellette pedig természetesen dolgozott, méghozzá hivatalnokként az osztrák-magyar vasúttársaságnál. 1893-ban Csereklyei Károly takarékpénztári tisztviselő Vilma nevű lányát jegyezte el, majd a következő évben oltár elé is vezette. A házasságból három gyermek született.

De visszatérve a sporthoz. Iszer Károly azért is kardoskodott, hogy a magyar versenyzők ott legyenek 1896-ban az első újkori olimpián Athénban. A sportolók felkészülését is segítette, az újságok is megírták, hogy fiákeren kísérte Gödöllőnél Kellner Gyula maratonfutót, aki aztán bronzérmes lett Athénban.

Hajós Alfrédot is segítette, ki is utazott saját költségén a görög fővárosba, s ott volt akkor is, amikor Hajós az 1200 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnok lett. Ott volt és ő húzta ki a tengerből a holtfáradt bajnokot. Tette mindezt sportszeretetből…

Athénban találkozott a diszkoszvetéssel és azt is meghonosította Budapesten, hamarjában diszkoszvető-versenyeket szervezett. Az újságok így írtak Iszer Károly diszkoszvető-tudományáról: „A diszkoszvetés utolérhetetlen mestere, mert annyi eleganciát és finomságot tud beleadni dobásaiba, amennyi azok szépségéhez és jóságához csak szükséges.”

1897 januárjában ő is ott volt, amikor Stobbe Ferenccel közösen megalakították az első magyar fociegyesületet, a BTC Első Magyar Football Team-jét. Sokat tett azért is, hogy a Millenárison futballpálya létesüljön, amely a magyar labdarúgás bölcsője lett. 1897. október 31-én pályán volt az első nemzetközi futballmérkőzésen is, amelyen a BTC a bécsi Wiener FC-t fogadta, amelyet leginkább az osztrák fővárosban élő, labdarúgást már évek óta művelő angolok alkották. A meccset végül nagy küzdelemben 2:0-ra a vendégek nyerték. A találkozónak volt egy visszavágója is a következő esztendőben. Bécsben is a Wiener SC nyert, ahogy a lapok írták: „a bécsiek kerültek ki győztesen, kik 4 gvalt csináltak, a BTC 1 gvalja ellenében”. Iszer – várható volt – nem csupán játszott, játékvezetőnek is állt, s az egyik legjobb bírónak tartották itthon.


A Budapesti Torna Club csapata 1897-ben. Balról a negyedik Hajós Alfréd, az ütödök Iszer Károly.

1904-ben Ferenc József osztrák császár és magyar király nem a labdarúgás elterjesztése miatt, hanem a tornaügyben tett szolgálataiért adományozott neki lovagkeresztet. Iszer hosszú ideig főszerkesztője volt a Sporthírlapnak, amelynek a Nemzeti Sport lett a konkurenciája később. Ezért is nagy szó, hogy az utóbbi 1909-ben külön méltatta Iszer 25 éves tevékenységét.

„Előttünk áll egy nyugodalmas tekintetű, eszes, józan magyar ember. Sok humorral, kevés idegességgel, tele jó szívvel.”

Azt az embert méltatták, aki ott volt a labdarúgás megszületésénél, a tornasport felvirágoztatásánál, a kerékpársport meghonosításánál és a Budapesti Torna Club elnökeként a magyar sport legnagyobb klubjai közé emelte a BTC-t.

Iszer Károly aztán a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben súlyos agyvérzést kapott, amiből sosem épült fel teljesen. Nem sokkal később nyugdíjazták, s ahogy az újságok jelezték, a nyugdíja egy hétre sem volt elég, nem, hogy egy hónapra. 1925-ben Hajós Alfréd nem nézte tovább tétlenül, hogy a magyar sport egyik alapítója egyik napról a másikra él szegényesen és gyűjtést indított. Mint ahogy a Sporthírlap hasábjain megfogalmazta: „Iszer Károly beteg, sínylődik, s a nyomor irtózatos fúriájával viaskodik. Emberek, siessetek, ne hagyjátok legyőzni, ne hagyjátok, hogy nagy lelke összetörjön izmos testében, ne hagyjátok, hogy elméje elboruljon hollófekete fürtjei alatt.”

A sportolók segítettek, még egy Budapest-Prága focimeccset is rendeztek, amelynek bevételét Iszer Károly megsegítésére fordították.

A nagy sportman végül 1929. október 28-án, 69 évesen aludt el örökre. Felesége és három gyermeke gyászolta, no meg az egész magyar sporttársadalom. A temetésére a Fiumei úti sírkertben került sor, ahol a zuhogó esőben ezrek kísérték utolsó útjára a legendát. A koporsóját a BTC piros-fehér drapériájával fedték le, s miközben a sírgödörbe eresztették a koporsót, ki hangosabban, ki halkabban sírdogált.

Iszer Károly halála utána mindenki fogadkozott, hogy utcát neveznek el a legendás sportemberről. Csaknem száz év alatt sem sikerült elérni. Talán még ma sem lenne késő…

Nyugodj békében, Iszer Károly!

Forrás: Facebook.com/Fiumei Úti Sírkert

Fotók: wikipédia

Videók