Csehet és Gyurtát cserben hagyta a szövetség - Shane Tusup

Hosszú Katinka férje arról is beszélt, miért fontos üvöltöznie feleségével.


Hosszú Katinkával és Shane Tusuppal készített mélyinterjút az Index. A beszélgetésből többek között kiderül, miért üvöltözik feleségével Tusup, mit érzékel mindebből a medencében Katintka, illetve mi a baj a magyar úszósporttal.

Honnan jött az állandó üvöltözés a medence partján?
Shane Tusup. Katinka férje és egyben edzője vagyok, a nap 24 órájában vele foglalkozom. Ha valakinek van egy olyan projektje vagy munkája, amiben hisz és amit szenvedéllyel csinál, akkor abban illik százszázalékosan részt venni. Én így teszem hozzá a magam részét, illetve így teszem hozzá a verseny alatt.

Valahogy nem vagyunk hozzászokva az ilyen túláradó érzelemnyilvánításhoz.
Bezzeg, ha futballedző lennék, és a bíróval üvöltöznék vagy a csapatomat hajtanám, azon senki nem akadna fent. Elég tré edző lennék, ha csendben üldögélnék a padon. Kosárlabdát és amerikaifutballt tanulva nőttem fel, belekóstoltam a futballba is – a hátterem nem az úszás, hanem a sport. Sportpszichológiát tanultam, a sportokat ilyen szemüvegen át is nézem, és nem biztos, hogy az úszásban meggyökeresedett tradíciók a legjobbat teszik a sportnak. A sportban a járt utat a járatlanért el ne hagyd nem feltétlenül jó irány. A golfban mindenki csendben van, mert a golfozó egy mozdulatot akar végrehajtani a lehető legprecízebben, és ezt értékeli a közönség is. Az úszásban ilyen nincs, nekünk az kell, ami a vizes vb alatt volt Budapesten, az az atmoszféra, az a hangulat. 

Hallatszik ez? Átmegy a zajon, a szurkolók hangján?
Hosszú Katinka: Kisebb versenyeken igen, de a vizes vb egy teljesen más történet, olyan hangzavar volt, amin keresztül nem hallottam a hangját. Shane-t itthon az alapján ítélik meg, amit a versenyeken látnak belőle, ami viszont a lehető legintenzívebb, legfeszültebb időszak az életünkben. Ez pont olyan, mint az, amikor egy döntő végén, amikor mindent kiadtam magamból, a célban lefotóznak, és másnap arról megy a vita, hogy akkor most szép vagyok-e, vagy sem. Könyörgöm, most haltam meg egy kicsit, persze hogy nem nézek jól ki.

Maga a tudat, hogy ott van és üvölt, az elég?
Hosszú Katinka: Rióban az olimpián láttam a medence partján, miközben úsztam, és tudtam, hogy világcsúcs lesz, mert láttam rajta – ha csak állt volna, és nem ugrál, akkor fogalmam sem lett volna, mennyire vagyok a csúcstól. Amikor mellen úszom, akkor hallom is a hangját, és fura, de segít a ritmusom eltalálásában.

Azt azért el kell ismerni, nem az az általános, hogy a férj üvölt a feleségével, miközben az dolgozik éppen. Ezt minden lap megemlíti, hazai, külföldi egyaránt.
Shane Tusup: De nem tesznek hozzá kontextust, pedig azon múlik minden. Ha ugyanilyen stílusban edzenék egy amerikaifutball-csapatot, zseninek tartanának. És ez csak a versenyen van, négy perc alapján ítélnek meg, olyan négy perc alapján, amit embertelenül sok munka előz meg, napi 12 órányi edzéssel és egyéb, előre beosztott, megtervezett dolgokkal. Mindent ennek rendelünk alá, a versenynaptárhoz igazítjuk az életünket, és a negyedik év végén ott az olimpia, aminek megnyerése statisztikailag szinte valószínűtlenebb, mint elvinni a lottóötöst. Minden vb-címet ugyanúgy ünnepeltünk, mint az elsőt, mert soha nem lehet tudni, lesz-e még egy. A nap 24 órája az úszásról szól, nincs család, vakáció, semmi, és ha ennek a végén van négy perc, négy olyan perc, amiért annyira keményen dolgoztál, hát nem üvölthetsz kedvedre? Dehogynem.

Hogyan fogadták itthon az ötleteit? Mennyire volt támogató vagy elutasító az úszósport?
Sok ajtót rám csaptak, az biztos. Ennek egyik oka a korom volt, a másik a magabiztosságom, amivel azt is mindig beismertem, ha valamit nem tudtam, mert hajlandó voltam utánanézni, megtanulni és beépíteni ezeket az információkat a saját tudásanyagomba. Nem bántam, ha tévedek, az soha nem baj szerintem, ha utána az ember korrigál és megy tovább, és addig próbálkozik, míg sikerül neki. 24 éves voltam, és hülyének néztek, pedig a világ egyik legjobb úszójával dolgozhattam együtt, aki maximálisan megbízott bennem. Ezzel együtt járt, hogy mivel nekem nem kellett végigjárnom a szamárlétrát, nem voltam senki segédedzője, és nem tettem le semmit az asztalra, sokan nem értették a dolgot, kétségbe vonták, hogy jó helyen vagyok-e, és ennek megfelelően kezeltek. A sikerek és az eredmények minket igazolnak. 

Úgy beszél Magyarországról, mintha a hazája lenne.
Persze hogy úgy. Eszméletlen tehetségek vannak az országban, és büszke vagyok arra, hogy a tudásomat átadhatom nekik. Az ő sikereik az enyémek is, és az országé is. 

Akkor miért nem fogadják el?
Lila alma. Ha csinálsz egy lila almát, lehet az bármilyen finom, a változások befogadására képtelen emberek szerint nem jó, mert lila. Ennyi a baj vele, nem több, de mert lila, nem kell. Ha vízilabda- vagy futballcsapatot edzenék, senkit nem érdekelne az ordibálásom. 
Hosszú Katinka: Az a helyzet, hogy Shane a villámhárító, akin lecsapódik minden, és így engem kevesebben utálnak. Jó, most megint kicsivel többen, de így is jobb a helyzet, mint ha nem lenne, aki elvigye a balhét. 

A Gyárfás-balhé idején nem gondoltak arra, hogy ez hosszú távon visszaüthet?
Shane Tusup: Dehogynem. De az ilyesmi mindig visszaüt. Viszont nem volt más választásunk, valamit tenni kellett az úszósportért.

Jó, Gyárfás után jött Bienerth Gusztáv, őt is lemondatták. Ki a következő?
Az úszósport haladhat jó, de rossz irányba is. A jó irány az, amiről már beszéltem: az edző és a sportoló közötti partneri viszonyra épít, ez hoz eredményeket. És nálunk nem ez történt, és nem ez történik most sem. Cserben hagyták az országot, cserben hagyták a sportolókat, tönkretették őket, és én ezt nem bírtam nézni tovább. Hány úszó karrierjének tönkremenetelét kellett volna még végignézni? A magyar az egyik legjobb sportnemzet, amit láttam. Itt mindenki jó lenne valamiben. Kiválaszthatsz bárkit, van olyan sport, amiben kiváló eredményeket érhetne el. Ez a tehetség elfecsérlése. Pontosan az, ami Cseh Lászlóval, ami Gyurtával történt, vagy azokkal, akiket még gyerekként a tévében láttam úszni. Cserben hagyta őket a szövetség. Jobb menedzseléssel, jobb módszerekkel több kijöhetett volna belőlük. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ünnepelt sportolókról van szó, mert nekem örökké csak elfecsérelt tehetséget, kihagyott lehetőséget jelentenek.

És ön az, aki meg tudja mondani, hogyan kellene csinálni?
Ez egy hosszú út, apró lépésekből áll, de csak közösen lehet rajta végigmenni. Nem azt mondom, hogy én tudom, hogyan kell megoldani a problémákat, én csak azt mondom, ahogy most mennek a dolgok, úgy nem lenne szabad nekik.

A teljes interjúhoz kattints ide.

Videók