Belfast szomorúan vette tudomásul az északír egyenlítést

Munkatársunk, Simon Zoltán a hétfő esti északír-magyar Eb-selejtező (1-1) utózöngéiről készített helyszíni beszámolót, Belfast éjszakai és kedd délelőtti hangulata ugyanis megér egy misét.



fotó: Mravik Gusztáv
A lefújás pillanatában, de természetesen már az egyenlítő gólnál is, hatalmas ünneplésbe kezdett a belfasti publikum azon része, amelyik kinn volt a stadionban. A fieszta éjjel egy óráig tartott számukra, azért csak addig, mert akkor zártak be a kocsmák. Utána még rengeteg szurkolóval találkoztunk a városban, mindannyian szórakozóhelyeket kerestek, feleslegesen, de ők szinte mindannyian magyarok voltak.
 
Azokban a kocsmákban, amelyekben keveredtek a helyiek és honfitársaink, hatalmas közös ivás, bulizás vette a kezdetét. Abban a bárban, amelyikben én temetkeztem a sörökbe bánatomban, az is előfordult, hogy a belépő magyarokat tapssal fogadták a belfastiak. De mint később leesett, ők már egy másik Belfastot képviseltek, azt, amelyik nagyobb terjedelmű és több lakosa van, mint annak, amelyik lelkesedett a válogatottért.
 
És itt most vissza kell térnünk az első belfasti bejelentkezéseink egyikéhez. Mint jeleztük, a taxis, aki a reptérről a szállodába vitte a magyar sportújságírók egyik küldöttségét, jelezte, hogy őt nem érdekli az északír válogatott, mert ír. Ma ismét találkoztunk vele, és bővebben is kifejtette a véleményét a katolikus (írek) protestánsok (angolok) ellentétéről. Mint ismeretes, Észak-Írország az Egyesült Királyság egyik része (Anglia, Wales, Skócia tartozik még ebbe a csoportba), Írországgal ellentétben, amely független állam.
 
- Figyelj, Belfast is Írország és kész – mesélte a taxis. – Írországból egy van, a hazám az ír szigeten található. A protestánsok viszont tönkre tesznek mindent az északi területeken és a fővárosban is. Egyébként is, ők kapják azokat a munkákat, amelyek jobban fizetnek, nekünk, katolikusoknak, be kellene érnünk az alja munkákkal is. Így volt ez a Titanic megépítésének az idejében is. Harmincötezer protestáns dolgozott rajta, hogy azután elsüllyedjen. Viszont mi tudjuk a teljes igazságot. Tudod az úgy történt, hogy ameddig a protestánsok a hajó elkészítésén munkálkodtak, addig a katolikusok építettek egy jéghegyet…
 
Hozzátette még, hogy az északír válogatottnak sem szurkol, mert azt támogatják a protestánsok, a meccs előtt is a brit himnuszt játszották el, nem az írt. A válogatott a Linfield FC otthonában játssza a meccseit, ez a csapat a protestánsoké, katolikusok nem is játszhattak benne. Viszont a Coca Cola lett egyszer a szponzor, és nyomást gyakorolt, hogy a diszkriminációt szüntessék be. Ennek az lett az eredménye, hogy katolikusok nem kezdtek még el játszani a csapatban, viszont a drukkerek túlnyomó része elpártolt a csapattól.
 

A szálloda alkalmazottai reggel elmondták, ők sem az északír-magyar meccset nézték, hanem az Írország-Grúzia összecsapást. A helyi újságok az időjárás-jelentéseikben Írországra adnak ki prognózisokat, nem jelölik az országhatárt. Az északír fociszövetséget pedig ír szövetségnek hívják.

 
A taxis és a kiszolgáló személyzet tagjai is szomorúak voltak, hogy a magyar válogatott nem tudta megtartani a vezetést.
 
Észak-Írország tehát nemcsak a történelmében, hanem a jelenében is különleges, összetett ország, arról nem beszélve, hogy végig barátságosan közelítettek a magyarokhoz, legalábbis amerre mi jártunk, biztosan.

Videók