Hill szerint Senna lett volna a bajnok 1994-ben

Mi más is juthatna eszünkbe Damon Hillről, a versenyzőről, mint az 1994-es adelaide-i balesete Michael Schumacherrel, ami után a brit elvesztette a világbajnokságot. Azonban, hogy arra a világbajnokságra mennyire volt egyébként „méltó”, saját bevallása szerint is megkérdőjelezhető. De nem Schumacherrel szemben.


Damon Hill Ayrton Senna csapattársaként kezdte az 1994-es évadot, és ahogy a Sky Sportsnak adott nyilatkozatában - mely az 1996-os világbajnoki címének 20. évfordulója, és megjelenő könyve kapcsán született – elmondta, akkor úgy vélte, a brazil mellett csak másodhegedűs lehet.

„Nem gondoltam, hogy megnyerhetem a világbajnokságot. Második számúként gondoltam magamra, aki talán harcolhat a második helyért Michael Schumacherrel” – mondta Hill.

Az 56 éves exversenyző tehát visszaemlékezve arra az időszakra, úgy gondolta, Schumacher nem szállhatott volna harcba a brazil legendával, inkább ők lettek volna egymás ellenfelei.

Gondolatmenetének ellentmond Schumacher pályán mutatott teljesítménye, aki az 1994-es szezont úgy kezdte, hogy 7 futamból hatot megnyert, egyen pedig második lett.

De ahogy Hill is mondja, Senna imolai végzetes balesete után hirtelen ő lett az a versenyző, akitől elvárták, hogy megnyerje a címet, és ezzel valóban ő lett Schumacher ellenfele: „Ayrton elvesztése után hirtelen bedobtak a mélyvízbe, én lettem az új srác bajnoki reményekkel, miközben soha nem gondoltam ilyesmire.”

Schumachert persze hidegen hagyta, hogy Damon Hill csapata milyen reményekkel indítja útjának a versenyzőjét, sorra hozta a győzelmeket.

Aztán eljött a pillanat, amikortól a Williams csapat és Hill reményei hirtelen befordultak a valóság utcájába. A németet több futamtól is eltiltották, amit 1996 bajnoka a Benetton csapat és Schumacher sajátságos szabályértelmezésével magyaráz.

„Michael egyértelműen nagyon tehetséges és eltökélt versenyző volt, de mögötte volt egy olyan csapat, amelyik szó szerint mindent megtett a győzelemért.”

„Neki magának is eléggé megkérdőjelezhető viszonya volt a szabályokkal.”

Az évad végére Schumacher sorozatos távollétének és Hill kiemelkedő szereplésének köszönhetően a brit ledolgozta a hátrányát, és az utolsó futamra már csak egyetlen pontnyi hátránya maradt az azóta hétszeres világbajnokká lett némettel szemben.

A mindent eldöntő adelaide-i futamot pedig már mindenki ismeri. Schumacher vezet, de hibázik. Letér az útról, érinti a falat, majd vissza, és miközben Hill megpróbál beszúrni, ráhúzza a kormányt, és ütköznek. Mindketten kiesnek, bár a brit még vissza tudott evickélni a bokszba, de ott egyértelműsítik, hogy az autója sérülése olyan mértékű, hogy nem tudja folytatni. Pedig csupán két pontra lett volna szüksége.

Schumacher megnyeri a címet, és attól fogva kettejük között békíthetetlen ellentét feszül. Hill a következő évben háromszor is megtorpedózza Schumachert, de az mindentől függetlenül újra bajnoki címet nyer. Látványos ellentétük aztán a további években is folytatódott. Az 1997-es bajnoki hajrában a Japán Nagydíjon például Hill az Arrowsban lekörözöttként tartotta fel látványosan Schumachert.

Mára viszont már talán elvonatkoztatva az elvesztett 1994-es bajnoki címtől, elismerően beszél élete igazi riválisáról.

„Szuzukában történt. Közvetlen közelről követtem őt a szakadó esőben, és csak figyeltem, ahogy az autóját terelgeti. Mint valami mágus. Folyton úgy tűnt, mintha a következő pillanatban elhagyná pályát, de soha nem történt meg.”

„Szóval én csak teljes elismeréssel beszélhetek a képességeiről és a versenyszelleméről, de azt hiszem, a sportról alkotott filozófiánk nagyon különbözött.”

Videók